Szabolcsi Miklós: Érik a fény. József Attila élete és pályája 1923-1927 - Irodalomtörténeti könyvtár 32. (Budapest, 1977)
VI. József Attila Párizsban
Rouge, ahol a magyar ösztöndíjasok még a 30-as években is többé-kevésbé hiteles régi francia népdalokat szoktak hallgatni, József Attilának csak be kellett néznie valamelyik sarki bisztróba a rue de la Huchette-re merőleges rue de la Harpe táján, s máris saját szemével láthatta Villon hőseit meg hősnőit, még a grosse Margot-t is . . . Hogy az a »tájélmény« milyen szuggesztív hatású lehetett számára, azt csak az vonhatja kétségbe, aki sohasem látta este a világváros rőt fényeit ezeken a keskeny, sokemeletes, operadíszlethez hasonlóan előredűlő rőt falakon.”22 Réz Pál, aki később látta, így ír: „Az épület maga többemeletes, keskeny ház, a földszinten fűszeres üzlet, a szálloda kedves kis szobákból állt. [ . . . ] Néhány lépésnyire van a Balkán vendéglő, ahol gyakran ebédelt József Attila, itt nem lehet francia ételeket kapni, hatalmas szerb piláfot, magyar gulyást, román csorba-levest. S a Huchette utca és a Szent Mihály tér sarkán áll a Café de la Gare, mint a költő párizsi barátai említik, ez volt József Attila legkedvesebb kávéháza, sokat ült benne.”23 Kevésbé idillien festi a szállodát regényében a kortárs Vághidi Ferenc: „Bisztró nyílott a földszinten, még ebben a környezetben is valószínűtlenül ronda. Behorpadt falu sárgarézhengerben sustorgott a forró kávé, a comptoir szélén a pló lekopott, össze-vissza görbült, bevágódások látszottak rajta. [. . .] Magának a szállodának homlokzata még az övékénél is keskenyebbnek, esettebbnek, szánalmasabbnak látszott. Az ajtóra cédulát biggyesztettek fel, a »Priere de s’ adresser au café«, ami annyit jelentett, hogy a szállónak és a bisztrónak ugyanaz a tulajdonosa.”24 A Huchette utca további sorsa: szűk maradt, a szürke falak változatlanok, árnyékot vetnek a keskeny utcára, a régi szálloda vakolata lepergett — de ma vidám tömeg hullámzik rajta állandóan, összekötő diáknegyed és a vidám mulatók között — piszkos is, időnként veszélyes. Az 50-es évektől kis színház teszi híressé, ahol többszázszor játszák a Kopasz énekesnőt — a hatvanas évektől Algírból visszatelepült „feketelábúak” vendéglőivel telik meg —, görög, keleti édességektől ragadós az utca. 22 Gálái [60] 23 Réz [1521 24 Vághidi [209] 122. 582