Szabolcsi Miklós: Érik a fény. József Attila élete és pályája 1923-1927 - Irodalomtörténeti könyvtár 32. (Budapest, 1977)
VI. József Attila Párizsban
Mért görbül, kicsikém, a szád ? új inget gondolok reád parapamm paramm papamm új inget gondolok reád. Minden halál és semmi gyász, akire csak a Párt vigyáz parapamm paramm papamm akire csak a Párt vigyáz. A francia változat mutatja, milyen törekvéseket összegez a párizsi év. Dalt akar írni, indulót, énekelhetőt, utcán mondhatók Bizonyos, hogy dallamra írta, legalábbis dalemléke élt mögötte. Talán a Marseillaise-é, mint ezt Szabolcsi Bence említette,244 esetleg egy akkor olvasott Apollinaire-vers ri'tmusa, például a Saltimbanques hasonló dallamú sorai: Dans la plaine les baladins S’éloignent au long des jardins Devant l’huis des auberges grises Par les villages sans églises . . . E vers egy sorának még nyelvtani szerkezete is emlékeztet a József Attiláéra: „Ils ont des poids ronds ou carrés . . .” Egy másik francia induló dallama is bujkálhat alatta: a „parapamm, paramm, papamm” —amint Gáldi László is megjegyzi — sajátosan párizsivá teszi. Ő „gyászdobok pergésé”-t érzi benne, mi inkább zenekíséretet, cintányérok hangját — vagy énekelhető szótagokat, mint annyi francia chansonban. Dal tehát, mozgalmi dal, harcos, pártos osztálydal, a proletár dala, az öntudatos mozgalmi ember dala — ugyanakkor a szegényember, a magányos, a fiatal dala is, akinek egyéni sorsát egy nagyobb közösség oldja meg. Ezt a sorsot érzékletes-pontos apró képek sorozata villantja fel az életrajz tömörítésének olyan módján, amelyet azelőtt is tudott már, de amelyben Villon erősítette meg. Olyan bensőséges érzelemmel teli módon, amelyen szintén tudott azelőtt is szólni, de amelyre Apollinaire olvasása is buzdíthatta. így a Chant de prolétaire-ben egybeötvöződnek francia olvasmányok és kialakított költői technika, egyéni tapasztalat és széles távlat. 244 Szabolcsi Bence szíves szóbeli közlése. 688