Szabolcsi Miklós: Érik a fény. József Attila élete és pályája 1923-1927 - Irodalomtörténeti könyvtár 32. (Budapest, 1977)
III. A „köznyelv” – Fiatalok kórusa 1923–1925-ben
oldalon. De voltaképpen ez is csak szöveges színlap, műsorújság. 1924. szeptember 12-i számában, Szépkúti Miklós és mások társaságában József Attila két versét közli. A szegedi évekről szólva, meg kell említeni az Igen-kört mint a fiatal szegedi költők, írók egyesületét, amelynek József Attila is tagja volt. Erről az egykorú sajtóból értesülünk, amely az 1923. november 25-én megtartott matiné kapcsán mutatta be az Igen gárdáját, köztük József Attilát.52 A matinét a Színház és Társaság harangozza be, egyben bemutatja az Igen szegedi csoportját, Aknai Istvánt, Berczeli A. Károlyt, Gerentsér Józsefet („novellista és regényíró — legújabb munkája a Szabó Dezsőről szóló tanulmánya”), Hont Ferencet (író, költő, kritikus és esztéta, színész és rendező), László Bélát (színész és író), Szabadjai Istvánt, Szeri Endrét, Salló Tibort, Török Sándort és József Attilát e szavakkal: „A nők kedveltje. A makói hagymával egyidőben tűnt fel Juhász Gyulának, aki kötetéhez előszót is írt. Jelenleg Pesten tartózkodik, munkatársa lett a »Kékmadár« című időszaki vándormadárnak (már a szerkesztők bujdokoltak el). E szomorú tény úgy megviselte a sokat szenvedett állatot, hogy sietett jobb létre szenderülni. József Attila különben ifjúkorában sokat szenvedett, jó ideig kukoricacsősz is volt, sőt beszélt Szabó Dezsővel is. Mindeme megpróbáltatásokon szerencsésen keresztülesve, lelke úgy megedződött, hogy megdöbbenés nélkül fogadta még az »Igen« matinéjáról szóló híreket is.”53 Maga a matiné egy Walt Whitman verssel kezdődött. Hont Ferenc szerint ő szavalta. Majd Juhász Gyula beszélt, Hont szerint: „Kissé jelképes szavakkal az eltiport forradalomról...”, majd az első rész hátralevő idejében Szabadjai, László Béla, Szeri Endre, Gerentsér József, valamint József Attila szerepelt, aki — ugyancsak Hont szerint — a „saját verseit mondotta, közöttük a Megfáradt embert. A Színház termét majdnem teljesen megtöltő irodalombarát közönség mély csendben hallgatta lassú, erősen tagoló, kissé magyarázó, szinte tanító jellegű versmondását.”54 (Az egykorú hír szerint: „József Attila 52 L. a Szeged 1923. nov. 27-i számát, valamint: az „Igen” szegedi csoportja [223]. Péter [137] 30 — 32. Hont: Emlékkönyv [230] 106 —108. — M. Pásztor [131] 64—67. 53 Az „Igen” szegedi csoportja [223] 5. 54Hont: Emlékkönyv [230] 107. 133