Szabolcsi Miklós: Érik a fény. József Attila élete és pályája 1923-1927 - Irodalomtörténeti könyvtár 32. (Budapest, 1977)
III. A „köznyelv” – Fiatalok kórusa 1923–1925-ben
bér 10.)105 „Viszek magammal egy nagyszerű, szenzációs, zseniális verseskötetet is. . . . Pintér Ferenc: Ostromolják a várost. 1924” — írja Galamb Ödönnek október 30-án.106 Pintér Ferencnek viszont három, József Attilához intézett levelét is ismerjük. Ezek az 1924 őszétől 1925 tavaszáig terjedő időben keltek. Először a Gitta-Luca körben, a kávéházakban megismert barát hangján szól, aki a kör apró híreit közvetíti, de egyre inkább a költőtárs, prófétatárs hangjára vált át. Első levelében (november 19-én) azt a meglepő közlést teszi, hogy Attila küldött neki „150 ezret” („így legalább megvoltam mentve bizonyos folytonossági hiányoktól, amelyek beretválkozásomban előállottak volna különben”), ami valóban nagy teljesítmény volt a szegedi egyetemi hallgató részéről. A továbbiakban elvágyódásáról, úti terveiről beszél, és — utalva egy elveszett József Attila levélre — „útitársnak” invitálja a fiatalabb költőt: ,,. . .az én utazásom célja: olyan nívójú írásokban akarok beszélni, amelyek nemcsak Magyarországnak szólnak. Azok a kérdések, amelyek megírásra méltóak, nem kis közösségek kérdései és szükséges, hogy az ember földrajzilag független legyen, mikor a hozzájuk való méltó szavakat keresi.”107 Ebben az utazási és írói tervben félreérthetetlen a Szabó Dezső-i példa utánzása, aki akkor menekül el Olaszországba és Franciaországba. Szabó Dezső Szegedben megjelent cikkeit kéri Pintér egy következő levele108 — igaz, mások számára. Az 1925. május 21-i levél önvallomás értékű. Előzménye egy elveszett József Attilalevél, amelyben sejthetően saját költői programjáról, gondjairól írt a kiutat keresve. Úgy látszik, hogy főleg egyéni sorsának kilátástalanságáról, s a fiatalok, a fiatal költők műveinek visszhangtalanságáról szólhatott — „Nem hagynak szóhoz jutni? Nem méltányolnak bennünket ? Talán nincs is tehetségünk?” — ekhózza Pintér József Attila szavait —, s ezt annál inkább panaszolhatta, mert a művészet funkcióját — ismét csak a Pintér által idézett formában — így látta: „a művész igényessé teszi az embereket”. József Attila kérdésére Pintér kifejti ekkori programját, amely már egy lépéssel távolabb van az Ostromolják 105 Vál. lev. [8] 60. 106 Vál. lev. [8] 63. 107 Vál. lev. [8] 66-66. 108 Vál. lev. [8] 75. 165