Szabolcsi Miklós: Érik a fény. József Attila élete és pályája 1923-1927 - Irodalomtörténeti könyvtár 32. (Budapest, 1977)
III. A „köznyelv” – Fiatalok kórusa 1923–1925-ben
Életükben mindketten a szegénységből jöttek — mindketten helyüket nem találó fiatalok voltak 1923—25 közt, otthontalanságukat, életérzésüket a dühös-ideges, groteszk, az avantgardetól örökölt eszközökkel mondták el, anarchizmusba hajló, de megható módon szeretetet, megértést kereső sóvárgással. Útjuk rövid ideig érintkezett csak. Fenyő László lázadása csak kamaszos költői magatartás maradt, sorsa, jelleme magányos elégedetlenkedővé tette. Költői alkata korán az epikusabb, diszkurzívabb realizmus, a Nyugat lírája hangjának folytatása felé hajtotta. Más fiatalok 1924-ben 1924-ben egy fiatal emigráns költő jelenteti meg nagy hatást kiváltó kötetét — Bécsben: Szántó Gyula, költői-mozgalmi nevén Csont Ádám, akit ma Hidas Antalként ismerünk. A kötet: Az ellenforradalom földjén. József Attila utóbb, Bécsben biztosan olvasta a kötetet, amelyben nincs tétovázás, csüggedés, ború, amelynek jellemzője a második magyar proletárdiktatúra meghirdetése, a III. Internacionálé és a magyar munkásosztály erejében való hit. A sötétségben is ébren akarja tartani a mozgalom lelkesedését, lendületét. A közvetlen politikai agitáció hangja ez. Egyéni bajt és panaszt ennek szolgálatában szorít háttérbe. Költői eszközei végtelenül egyszerűek: szinte már alig lehet költészetről beszélni. A versek legtöbbjében csak gondolatritmus, ismétlés, tagolt beszéd vall arra, hogy nem politikai beszéddel van dolgunk. A lendület, a jószándék, a meggyőződés leginkább akkor párosul költői leleménnyel, ha adott indulódallamra kell szöveget írni. Ilyenkor dallam és szöveg egymást támogatva alakítja ki az azóta is énekelt mozgalmi dalokat. A Hidas-kötet csakhamar a rappista befolyás alatt álló kritikusok és írószervezetek számára hivatkozási és viszonyítási alap lett — ily módon utóbb a Jószef Attila-i magatartás és költészet mérőeszköze is.126 Sorolhatnánk más ismert, Magyarországon élő, ekkor induló vagy pályájuk elején tartó fiatalokat. Szólhatnánk Vér Andorról a Költögető Énekek harmadik szerzőjéről, aki jellemző módon, a kor gyakori szavát használva, Tisztaság címmel ad ki kötetet, 126 Illyés [311] 183