Szabolcsi Miklós: Érik a fény. József Attila élete és pályája 1923-1927 - Irodalomtörténeti könyvtár 32. (Budapest, 1977)
III. A „köznyelv” – Fiatalok kórusa 1923–1925-ben
további utasításokat: titokban már propagálom mindenfelé a matinét” — írja Márer Györgynek.149 E kudarc ellenére sem kétséges, hogy a fiatalember hallgatta Szabó Dezső számos szegedi előadását, áprilisban Advról, Jókairól, Petőfiről, olvashatta a Szegedben megjelent cikkeit, s talált bennük önmaga számára termékenyítő gondolatokat is. Kétségtelen, hogy József Attila irodalomkritikai, esztétikai ítéleteinek kialakulásához is hozzájárulhatott Szabó Dezső: későbbi Pintér Jenő — s Babits — bírálata nem független a Panasz tanulmányaitól, motiválja Ady-képét — sőt, még ekkori magyarságfogalma alakulásához is belejátszik. Nem feledhető, hogy ekkor ,,az igazi fajvédelem” gondolata már erősen németellenes volt, s végül: „az egyetlen történelmi osztály: a magyar paraszt” Szabó Dezső-i tanítása is megfogant benne —, hogy majd évekkel később, 1928—29 körül bukkanjon fel újból. A fiatalok a lázadás, a kor zűrzavara kifejezésének tekintették Szabó Dezső sajátos, az expresszionista igésítésből és Ady nyelvteremtéséből összerótt, olykor erőteljesnek ható, olykor mesterkélten sápatagfiloszos stílusát, amely egyszerre népszerűsíti, alkalmazza a szimbolisztikus és az expresszionista stílusfogásokat. Megszemélyesítéssel, jelképalkotással szinte pazarlóan teli stílusában olykor sikerül Szabó Dezsőnek érzékletes és főleg könnyen utánozható leírásokat adnia, mint ebben a mondatban, amely mintha József Attila ,,szegényember”-e életének színterét ábrázolná.: „És a mosdó, a lepattogott bőrű mosdó, ez a vén szétterpesztett ülő kofa, ki barna térdei közé szorítva a panaszos mosdótálat, bús hallgatagsággal ül a ráfreccsent szappanos víztől szeplős ó tükör alatt.” (Bajkó Zsigmond öngyilkossága.) 149 Vál. lev. [8] 79. L. Márer György jegyzetét: Márer [119] „Mint a levél címzettje és mint a levél által említettekben érdekelt, azt hiszem, én tudom legjobban megmagyarázni, mi is történt Szegeden. Néhány fiatal író, köztük József Attila, Pintér Ferenc (aki a levélben mint »Feri« szerepel) és jómagam, fiatalos lelkesedéssel elhatároztuk, hogy életet viszünk az irodalomba és a magunk módján részt veszünk az avantgardista mozgalomban. Olyan matinékat akartunk rendezni, amelyeken fiatal írók, költők lépnek a nyilvánosság elé és a már beérkezett írók, mint Szabó Dezső, Juhász Gyula, Kosztolányi, Karinthy, Babits és mások az előadott műveket megbírálják. A kísérlet érdekesnek ígérkezett, legalábbis mi így hittük. Juhász Gyula vállalkozott is erre a szerepre, Szabó Dezső azonban, aki ekkor szintén Szegeden tartózkodott, egyszerűen kidobta a fiatalok megbízásából eljáró József Attilát, amint ezt József Attila finom gúnnyal a levélben megírja.” 200