Szabolcsi Miklós: Érik a fény. József Attila élete és pályája 1923-1927 - Irodalomtörténeti könyvtár 32. (Budapest, 1977)
III. A „köznyelv” – Fiatalok kórusa 1923–1925-ben
Nádass József Kassák önéletrajzi epikus verseihez igazodó modorban ír, a többiek pedig a pálya egyik vagy másik korábbi változatát folytatják. Hiszen Kassák Lajos szigorú, következetes vezetője volt tanítványainak, az általa helyesnek tartott elvektől nem volt szabad eltérniök, innen is érthető a gyakori szakítás, eltávolodás, az iskola tanítványai körének folytonos változása. Ez idő tájt a fentieken kívül Bécsben Németh Andor és Gáspár Endre, Pesten pedig — mint ezt a Ma IX. évfolyamának 3—4. számában közölt Pesti antológia jól mutatja — Gerő György, Mária Béla, Pán Imre, Kristóf Károly, Pápa József tartoznak még köréhez. A többi fiatal nem tartozott közvetlen tanítványai közé, bár szinte mindenki tanult tőle. Annak ellenére, hogy a magyarországi „másodlagos” avantgarde iskoláival, egyéni törekvéseivel szemben különösen türelmetlenek voltak Kassák és közvetlen követői.157 Így azután a magyar irodalom tele volt Kassák hűtlen, illetőleg nem-vállalt tanítványaival. К ássák és a fiatal József Attila Ilyen nem-vállalt tanítvány, a „külső körökön” futó fiatal volt tulajdonképpen József Attila is. Ismeretes: először Erg közvetítette a verseit, mégpedig a Tanításokat Kassákhoz. „Kassák főszerkesztő Úr azt a kifogást emeli a versei ellen, hogy azok nem is versek (ti. a Tanítások című) és a »kor kereséseinek a színvonalába nem esnek belé«. A Ma már nagyon is iskolává nőtt és az az álláspontja, hogy nem kell sem prédikálni, se manifesztálni, nem kell imádkozni, sem tömegszónoklatokat tartani. A főszerkesztő egy pár versét ígéretnek veszi, de nem tudom, hogy Magának elég-e ez?” — írja Erg 1924 márciusában Bécsből.158 Érthető: a korábbi fázist képviselő József Attila-versek ekkor még nem tetszhettek az éppen e stílus ellen fellépő, konstruktivista korszakát kezdő Kassáknak. A következő lépés már eredményesebb: 187 188 187 L. pl. a Ma utolsó (1925. június 15.) számában megjelent két támadást; az egyiket Kassák tollából Bortnyik és Hevesy Zöld Szamár kabaréja ellen, mert azok egy hivatalos Jókai-ünnepélyen felléptek, de ezen túlmenően a támadás Hevesy Iván ellen általában szól. A másikat Nádass József írta: dühös-kíméletlen hangon támadja a Magyar írást és Raith Tivadart. 188 Vál. lev. [8] 49. 208