Szabolcsi Miklós: Érik a fény. József Attila élete és pályája 1923-1927 - Irodalomtörténeti könyvtár 32. (Budapest, 1977)
III. A „köznyelv” – Fiatalok kórusa 1923–1925-ben
is A nagy városokat, Nagy városokról, Kopogtatás nélkül stb.), amelyek a kassáki „konstruktivista” szám versek hatására íródtak, olykor szinte utánozva őket. Az olyan hangmegjelölésű verskezdetek: Megrázhatom fáimat Esti felhőkön fekete fú nő Nagy városokról beszélt a messzi vándor. .. vagy az ilyen verszárások: ... pedig már egészen beesteledett. .. . néha rekedten száll föl a szomorúság. . . . takarónk lassacskán lecsúszik. — Kassák közvetlen követésére vallanak. Még az ekkori Kassák két kulcsszava a „szomorú” és az „egyszerű” is feltűnő gyakorisággal vissza-visszatér József Attilánál (Szomorú). A kassáki szó 27. _ dél van s íme még egyszer felmutatom magam az értelmeseknek egyszerűen mondom: szeretem a ropogós kenyeret egyszerűen mondom: vegyünk el attól egyet akinek kettő van egyszerűen mondom: miniszterelnökünk tehene egykor Bismarck nevezetes tintatartója volt ott folytatódik majd az Együgyű énekben, a Szomorúban. József Attila 1925 körül írt „novellái”, prózaversei sem képzelhetők el Kassák Tisztaság-novellái nélkül. Kassák jelen van, a fiatal költő motívumrendszerében, bizonyos nyelvi fordulatok, illetőleg modorosságok használatában, vissza-visszatérő képekben.1*4 Ügy is fogalmazhatnánk: Ady újításai, a későszimbolizmus és az expresszionizmus nyelvi fordulatai Kassák által, az ő közvetítésével is eljutnak hozzá. Ilyenek a sajátosan használt eredményhatározók, véghatározók: „laposra feküdő mezőkön” — írja Kassák; „szelíddé retten” — így József Attila.185 Tverdota sok más példát is idéz: Most fehér a tűz sora: „gyékényünk sincs és mégis kihúzzák alólunk”. Kassák 7. versében ez így hangzik: „Hát valóban kihúzták aló- 164 165 164 Radnóti szerint is: „Kassák. . . inkább képalkotása módjára hatott.” — L. erről újabban Tverdota György: József Attila mesterei. (Kézirat, 1974.) - Török [206] 81-84., 132. 165 Török [206] 82., ott további példák is. 14* 211