Szabolcsi Miklós: Érik a fény. József Attila élete és pályája 1923-1927 - Irodalomtörténeti könyvtár 32. (Budapest, 1977)
IV. József Attila költészete – 1923 őszétől 1925 őszéig
Ezek után születik meg József Attila válasza a felvetett kérdésre: válasza önmagának, egyben vitája önmagával. Kétségtelen: elsősorban Adyval, az Ady-magatartással vitatkozik, mint annyiszor, egy Ady-vers ellendarabját írja meg. Talán a „Verecke híres útján jöttem én”, talán a „szeretném magam megmutatni / hogy látva lássanak”-ra válaszol, amikor saját kötete élére a Nem én kiállókat szegezi. Ellen vers, párdarab Ady-versekhez és vita, párdarab saját verseihez is. Es válasz egyúttal egy korábban fontosnak tartott, eímadóul szánt versre, a Villámok szeretőjére is: Ördög röhög és isten sír belőle, pap és csibész a villámok szeretője. Vitatkozik a Tanítások próféta-magatartásával: csak gyertek velem, és el ne maradjatok tőlem, az én számról friss források fakadnak. . . És vitatkozik ezekkel a sorokkal is: az én hitem a földnek melegsége és miként a föld szétosztja melegét gyenge füveknek, rengeteg erdőknek egyaránt, az én hitemet úgy osztom szét közöttetek. „Különös vers ez. Sokféle fényben viliódzik — mint általában József Attila költeményei — de hiányzik belőle, vagy legalábbis látszólag hiányzik az eszmei összhang, amely József Attila verseinek különböző értelmezési lehetőségeit jellemzi . . . Minek tekintsük ezt a verset ? A költő időleges érzelmi ambivalenciájának az előrelátott, érlelődő forradalommal szemben, amelyről maga sem tudja, nagyszerű-e vagy borzalmas, amit áhít, és amitől retteg?” — kérdi Gyertyán Ervin." Erős hangmegütéssel indul a vers. Hangsúlyos, fontos tagadó kijelentéssel, ami különben nem szokatlan versindítás József Attilánál. De ezt az erős negatív kijelentést, rögtön mellérendelő, kapcsolószó nélküli kötéssel követi a legfontosabb megállapítás: „a föld dübörög”. Egyébként: „a föld dübörög” szólama a kor 99 99 Gyertyán [65] 148 — 149. 288