Szabolcsi Miklós: Érik a fény. József Attila élete és pályája 1923-1927 - Irodalomtörténeti könyvtár 32. (Budapest, 1977)
IV. József Attila költészete – 1923 őszétől 1925 őszéig
nyomorgó ifjúságunknak énekét — az négy dacoló strófába sűrítve eldalolt minden szörnyűséget a historikus elől. De ez a vers nem csupán dokumentum, hanem vers is, mégpedig a legjavából. Azoknak, akik magyarost akarnak, nos hát magyaros is ! Tiszta, mint zsolozsma és hetyke, mint káromkodás: igazi magyar ének. József Attila nevét meg kell jegyezni. Már csak ezzel a tizenhat sorral is gondoskodott róla, hogy a magyar századok el ne feledjék.”181 Evvel természetesen nincs vége a vers kritikai fogadtatása történetének. Szinte mindenki megemlíti, értékeli, aki József Attiláról vagy a korról írt. 1925-ben ez a vers a húszéves költő számára eddigi pályájának összefoglalása, csúcsa. De nem végső állomása, hiszen rá továbbra is az jellemző, hogy csúcsait, legjobb gondolati és formai megoldásait eléri, majd megtagadja, felbontja és új utakra indul. A népies hang a Tiszta szívvel-ben ért csúcspontjára. Paraszti valóság-elemek, közvetlenebb hangvétel, népies formák még 1925 őszéig feltűnnek, de vegyítve más rétegekből való elemekkel, vagy groteszkké alakítva, vagy túlhajtva. Látszik: egy lehetőséget ki mentettnek érzett. Nem Erdélyi útját akarja járni, hanem újat. Újat akar kipróbálni.191 192 A népdalok hangja, a népi forma ihletése, a legjobb értelemben vett népiség ezután is egyik fő összetevője lesz József Attila lírájának. Sőt: mint minden kortársa észrevette: a Nyugat kifinomultabb, áttettebb, bonyolult líraiságát és az expresszionizmus formátlanabb áradását vagy a dadaizmus teljes törtségét nála mindig is ellensúlyozta a népi hang dallamossága, frissesége, bonyolult egyszerűsége. Ugyanakkor nem lett a népi hang epigonja sem, a kapott formát belülről alakította, lazította, formálta, alkalmassá tette új, bonyolult lélektani és politikai 191 Hatvány [71] — L. még Hatvány [72] — Gaál Gábor és Hatvány cikkében is előfordul az a momentum, hogy a vers járt a Nyugatnál és Osvát nem adta ki, ezzel az indokolással: „Az Ön verse uram, nagyon is nyers.” 192 József Attila és az „új népiesség”-nek nevezett irányzat viszonyára vonatkozóan 1. Révai [151] 50 — 53. (Avval a megjegyzéssel, hogy a Révai által jellemzett irányzat nem a 20-as években, hanem később bontakozott ki.) 352