Szabolcsi Miklós: Érik a fény. József Attila élete és pályája 1923-1927 - Irodalomtörténeti könyvtár 32. (Budapest, 1977)
IV. József Attila költészete – 1923 őszétől 1925 őszéig
Hont Ferenc így jellemzi 1924 nyarán: „»József Attila Isten kegyelméből való költő« — írja Juhász Gyula a könyvéhez írt előszóban. Ő pedig azt írja sajátmagáról: »Az utca és a föld fia vagyok«. Igen. József Attila az utca és a föld fia és amellett Isten kegyelméből való költő és ilyen körülmények között mit tehet az ember ? Csak bandukol, bandukol lyukakkal ékeskedő, télen-nyáron egyaránt hordozott esőköpenyében a buta, értetlen pesti utcákon, csak bandukol az éjszakában és hallgat, figyel a lelkében fölbuggyanó dalokra, vagy elkeseredik a szűkmarkú életen és megimádkozván, lefekteti lázas fejét a sima, hideg vonatsínekre és várja a nyugalmat, a megjobbulást. S ha valami felsőbb parancs mégis visszavonja az életbe, hát felsóhajt: »szegény ember, kapanyél« és elindul újra világot kapálni. Azután ha nem nagyon bántják, hát szelíden megkérdezi bántalmazójától: Miért mondtál rosszat nékem? Én nem bántottalak barátom. Ha valamiért haragszol Szívesen bocsánatot kérek. Bocsánatkérés, jóság, szelídség és mégis nagy, nagy fiatal erő; ez József Attila.”273 A Ma Estéhen másik barátja, Márer György is a Rikkancs, aki ünnepi beszédeket gyárt a kaszinói urak számára274 című cikkében mutatja be. Való igaz: sorsának, egyéniségének különös, némileg vagabundus elemei hálás cikktémát kínáltak. Már ekkor különleges, figyelmet magára irányító volt egyénisége is: Attila, Tilinkó, Tiluska, aki hosszan sétál a lányokkal, verseket mond, aki okos és aki nagyon-nagyon szegény, egy kissé különös is, de árad belőle a fiatalság, a frissesség, a kedvesség. 1924 nyári képét Gyenes Gitta rajza őrizte meg az utókor számára. Ezen úgy festette le, ahogyan Márer György emlékei szerint megjelent a társaságban: „Fiatal volt, kedves, játékos kamasz. Ingének apacsgallérja ráfeküdt uraságoktól levetett lötyögő kabátjára. [ . . . ] a kép egy herceget ábrázol, egy elvarázsolt infánst, nagy hasonlóságban a fiatal Beethovennel, már ami a dudorokkal ékes boltozatos homlokot illeti, egy makacs tincs rendezői díszítményével a mongol vágású szem 273 Hont [73] 274 Márer [116] 407