Szabolcsi Miklós: Érik a fény. József Attila élete és pályája 1923-1927 - Irodalomtörténeti könyvtár 32. (Budapest, 1977)
V. József Attila Bécsben
JÓZSEF ATTILA BECSBEN V. Indulás Bécsbe 1925 szeptember végén József Attila külföldre utazik. Egy tanévet a bécsi egyetemen, egyet pedig a párizsi Sorbonne-on hallgat. 1926 nyarát itthon tölti, ám véglegesen csak 1927 szeptemberében érkezik vissza Magyarországra. Ez a két év számára kaland és élmény volt: látóköre kitágult. Új barátságok és szerelmek szövődtek, közvetlenebbül került kapcsolatba a politikai mozgalmakkal, irodalmi körökkel, világnézete határozottabbá, poétikájatudatosabbávált. És amikor 1927 júniusában — ,,Hejh burzsoá, hejh proletár” — ismét beköszön, már az érett fiatal költő szólal meg. Miért ment két évre külföldre? Azért, mert szabadulni akart az itthoni kilátástalanságtól, anyagi gondoktól, az egyre idegesítőbb, nyomasztóbb Makai családtól — hiszen egyre rosszabb a viszonya Makaival, néha napokig nem látják otthon1 —, s azért is, mert azt hitte, úgysem kaphat magyar diplomát, azután meg sok barátja, ismerőse élt Bécsben és Párizsban. Tanulóéveket külföldön tölteni — ez nem volt szokatlan. Ám a politikai sötétség is nyomasztotta, az MSZMP szétverése után fenyegetettnek érezte magát.2 Először tehát, 1925 őszén, Bécset választja.3 »József J. [81] 245-246. 2 Kovács György szerint (Emlékkönyv [230] 150., Bokor [23] 83 — 84.) Bécsbe távozásában annak is része volt, hogy 1925 szeptemberében letartóztatták Rákosi Mátyást, Őryt, Gőgöst, Hámán Katót, Vas Zoltánt s másokat. A letartóztatási hullám során elvitték még több ismerősét, 416