Szabolcsi Miklós: Érik a fény. József Attila élete és pályája 1923-1927 - Irodalomtörténeti könyvtár 32. (Budapest, 1977)
V. József Attila Bécsben
nak ezek a bécsi évei viszonylagos magányban és elszigeteltségben telnek. — ,,A bécsi emigráció idejét az én életemben legelsősorban a marxizmus elsajátítása, a Lenin életművével kezdődő elmélyültebb foglalkozás töltötte ki — írja. — Ez csak nagyon lassan, lépésről lépésre segített ahhoz, hogy gondolatilag úrrá legyek materializmus és idealizmus bennem együtt élő, de objektíve egymással ellentétes kettősségén, hogy eljussak a következetes marxista-materialista világnézetig.”118 S bár ezekben az években esztétikával nemigen foglalkozott, irodalmi cikkeket időnként megjelentetett,119 Balázs Bélával versekről vitatkozott. Irodalomesztétikájában ekkor még nem dolgozza ki a realizmus kategóriáját, de élesen elhatárolta magát mind a polgári l’art pour l’art-tól, mind a expresszionizmustól. Hogy mit találhatott a maga számára a fiatal József Attila költészetében, arra egy későbbi megjegyzéséből következtethetünk. „József Attila már akkor [ti. az ellenforradalom legsötétebb éveiben] világosan megfogalmazta az új költészet központi, a modern szubjektivizmuson túlmutató elvét, amikor egyik kötete címéül programszerűen odaírta: Nem én kiáltok. És ebben a versében világosan ki is fejezte ennek a követelésnek emberi és költői értelmét: majd Bokor László a költő és Lesznai Anna megismerkedéséről leírt, illetve ami a fent idézett levélben is olvasható. ,,. . .József Attila Bécsben nagyon rossz viszonyok között volt. És egyebek között vállalt bútorhordást költözködéseknél. És amikor a Lesznai Anna költözködött, akkor történetesen ez a József Attila-csoport hordta a bútorokat, és Lesznai Annának föltűnt, hogy az egyik ember a lépcsőn felmenet és a lépcsőn lemenet mindig Ady-verseket szaval. És ezért megismerkedett vele. És ez volt a Lesznai Anna és József Attila ismeretsége, amikor aztán ő megmutatta verseit Lesznai Annának, aztán tudja, a József Attila —Hat vany-kapcsolatot, azt tudja, hogy a Lesznai unokatestvére volt Hatvány Lajosnak, hogy ezt Lesznai Anna csinálta meg és így jött létre az a beszélgetés köztem és József Attila között, amit aztán humorisztikusan leír József Attila egy nővéréhez intézett levelében. [. . .] Ő ott azt mondja, hogy ő beszélgetett Lesznaival, Balázs Bélával és velem, és mi mindnyájan nagyon lelkesedtünk a verseiért, és különösen én lelkesedtem, aki azt mondtam: ő az első magyar internacionalista költő, akiben ennek ellenére semmiféle kozmopolitizmus nincs. És hozzátette József Attila: ennélfogva minél előbb és minél nagyobb pénzküldeményedet várom.” (Lukács [112]) 118 Előszó válogatott tanulmányaihoz (Lukács [111] 16.) L. még Hermann [299] 157. skk. 119 Egy ilyet ismertet a Die Tóiból a Korunk 1926. 473. 466