Szabolcsi Miklós: Érik a fény. József Attila élete és pályája 1923-1927 - Irodalomtörténeti könyvtár 32. (Budapest, 1977)
V. József Attila Bécsben
mert megfelel a múltban élt versekről vett szabályoknak, de nem költészet. A vers lehet költemény is egyúttal, a költemény is lehet vers egyúttal, de értékére soha nincs befolyással az, hogy — ha tényleg költészet — melyik kategóriába soroljuk. [... ] És mondhatnám azt is, hogy a küldött költemény vers, mert ritmusa élő, mert aki olvassa, az elfeledett szebbik szívének énekét hallja. — Ugyan ilyen joggal azért is megtámadható, mert nem hexameter, hiszen a hexameter szabályait nem veszi figyelembe, sőt azért is, mert nem másodfokú kétismeretlenű egyenlet, hiszen annak szabályait sem veszi figyelembe, tehát fölrúgja és fütyül rájuk. Nekem semmi közöm a szabályokhoz, annál is inkább, mert a szabály arra való, hogy könnyebben megtanulja az ember az illető dolgot, és nem arra, hogy a fejlődést megakadályozza. Előbb jön József Attila, aki verset ír, aztán jön a tanár, aki a tanítás megkönnyítése végett megállapítja, hogy a József Attila-versnek a szabályai pedig ezek és ezek. Azután jön másvalaki költő és a periódus megismétlődik. De akkor a verstani szabályok kibővülnek a József Attila vers-szabályaival, ahogy a zene szabályai kibővültek Wagner után a wagneri zene szabályaival. Szabályokat csak meglevő valamikről alkothatunk, tehát csakis arra vonatkozhatnak, amiről megalkottuk őket. — Amit Kassákról írsz, az a te külön értékelésed, mely nem egyezik az enyémmel. Pedig Kassáktól én igen távol állok, mondhatnám nincs hozzá semmi közöm. Éppen ezért beszéltem az előbb annyira öntudatosan József Attila-versekről és nem pl. szabadversekről. Az őrültségről, zsenialitásról és szimulálásról írt mondatod, remek, találó és vele teljesen egyetértek. Azonban nem áll, hogy Ady-verset verejtékkel sem lehet írni, mert igenis lehet. Mert az Ady-vers szabályai már ismeretesek, tehát csupán alkalmazni kell őket. Ellenben nem lehet véres verejtékkel sem Ady-költeményt írni és Kassák-költeményt se. Ez azt mutatja, hogy a szabályok csupán a külsőségekből szublimálódnak, annál is inkább, mert a költészet, a versszerűség olyan finom és misztikus valami, hogy mással — (mint végeredményben minden) —, mint önmagával ki nem fejezhető.”175 Ebben a fejtegetésben első olvasásra főleg a fiatalember egyénisége megmutatásának, kiemelésének vágya tűnik fel, s ebből következően valami vitalista-expresszionista fogantatású el176 Vál. lev. [8] 105-105. 488