Szabolcsi Miklós: Érik a fény. József Attila élete és pályája 1923-1927 - Irodalomtörténeti könyvtár 32. (Budapest, 1977)
VI. József Attila Párizsban
A fiatal párizsi diák mindezeknél talán igazibb, valódibb, hitelesebb Villont fedez fel a maga számára. Fordítja, költészetébe iktatja, felszívja. Mindenekelőtt a magatartását. Saját előképét látja benne, a magányos, családból kiesett, szeretetre vágyó fiatalembert, a tudást szomjazó szegény diákot, a tisztaságra vágyót, az anya után sóvárgót. A világgal való hetyke szembeszegülés, a „villámok szeretője”, az „én József Attila itt vagyok” magatartás, amely hol kakukmarcis szembenállással, hol anarchista kétségbeeséssel reagált a szegénységre, kilátástalanságra, a kor és rend kegyetlenségére, a villoni magatartásban, a villoni költészetben lelte meg a maga előképét, mintáját. József Attila bízvást magáénak érezhette Villon pajzánságát, akasztófahumorát, társadalmon kívüliségét, lázadását. A derűs nyugalmú, sőt ironikus lázadás mintáját, példáját láthatta benne. Magatartásra, személyiségformálásra, lázadása formáinak kialakítására talált indítékot Villonnál. De még ennél is többre: mindennek költői formába öntésére kapott ösztönzést. Éppen akkor kapott ilyen példát, amikor már-már úgy tűnt, hogy a szétesett világ elleni lázadás csak amorf formában, laza asszociációkkal vagy csak a magyar szegénylegény dal átvett s belülről lazított eszközeivel adható vissza. A villoni példa egyszerre jelentett lázadást és fegyelmet, harcot a társadalom ellen és bekapcsolódást egy tudós hagyományba. Nem véletlen, hogy a villoni feszes formák, a ballada, a Testamentum huitainje több változatban is felbukkan s továbbél József Attilánál: közvetlen áttételként, adaptálásként a Tőkehaszonballadatípusú versekben, a forma megtartva-átalakításával a Vigasz típusú vallomásokban, s a versmagatartás elemeinek megőrzésével az Eszméletben. Mert nemcsak a villoni közvetlen balladaforma, illetőleg refrének, rímképletek átvételéről van szó, hanem arról is, hogy a villoni verstechnika apró, alig észrevehető belső fogásai, sajátos jellegzetességei a József Attila-i mű szerves részévé váltak. Az „apró képek” technikája, a belső ellentétezés, vallomás és objektív leírás sajátos feszültségű egysége, vagy az érett József Attila-i költészet rímtechnikája ugyancsak merített ebből a villoni forrásból. Költészetének annyira jellegzetes, személyes vallomás, gyónás, szinte „bizalmas” jellegű hangjának, amely egy teljes osztály, nemzet s világ átfogásával, sorsának átvilá632