Szabolcsi Miklós: Érik a fény. József Attila élete és pályája 1923-1927 - Irodalomtörténeti könyvtár 32. (Budapest, 1977)
VII. A magyar irodalom változása a párizsi tartózkodás idején
József Attila helye a kor magyar irodalmában A fiatal kritikus, Komlós Aladár 1926 végén írt, A magyar líra a háború után című tanulmányában József Attilát is felsorolja „sereg jó poéta” között, Rozványi Vilmostól Fodor Józsefen át Remenyik Sándorig terjed ez a ma is helytálló névsor. Ennyi áll itt róla: „a néha igen nagy közvetlenséggel és tisztasággal szóló József Attila”.24 Az illegális munkásmozgalommal már kapcsolatban álló Gergely Sándor is őt emeli ki az 1926. április 4-i Népszavában megjelent cikkében: ,,Egy fiatal költő, magyar: csupa élet, szépség, erő néhány verse: József Attilának hívják, és nem nagyon tudnak róla széles e honban és a hon irodalmi szalonjaiban ... talán ő ... talán más valaki, aki még csak most készül indulni, hozza meg ebből a szörnyű individuális káoszból a kivezető utat.”243 Az Új Előre Naptára a kommunista emigráció értékelésére világít rá. A József Attila által is említett cikket az emigrációnak ekkor már igen aktív teoretikusa, Matheika János írta.25 Állásfoglalása egy fokkal árnyaltabb, mint a RAPP vonalának következetes-merev képviselőié, de alapjában ő is türelmetlen merevséggel ítéli meg a magyar irodalom egész fejlődését. A Nyugat-mozgalom történetéből indul ki, azt polgári-liberális demokrata jellegűnek tartja, amelynek „vajmi kevés köze van a forradalmi irodalomhoz”. A Tett és a Ma ideológiailag zavaros, individualista-kispolgári lázadás volt, „a forma, a művészi nyelv forradalmasításában van a csoport legnagyobb érdeme”. Matheika álláspontja is Kassák-ellenes, azokat becsüli, akik kiszakadtak a csoportból, azok, akik „megmaradtak az akkori fejlődési fokon, akik nem tudták a szerzett értékeket átértékelni, ma az ellenforradalom táborában a legszélsőségesebb individualizmus apostolai”. A Tanácsköztársaság bukása utáni helyzetet jellemezve, először „Csonkamagyarországról” szól. Magyarországon az irodalom „az ellenforradalom első legviharosabb évei után nagyjában és egészében visszatért a régi vágányokra”. Szabó Dezsőt tartja 24 Komlós [94a] 232. 24a Gergely [64b] 88. hivatkozik rá Agárdi [10a] 25 Matheika [367] — Matheika életéről és működéséről 1. legújabban: Szántó [431] 192 — 230. 722