Szabolcsi Miklós: Érik a fény. József Attila élete és pályája 1923-1927 - Irodalomtörténeti könyvtár 32. (Budapest, 1977)
VII. A magyar irodalom változása a párizsi tartózkodás idején
is játszhat ja. Egyéniségének és költői énjének állandói — a proletár indítás, a gyermekkor élményeinek nyoma, a természettel való egybeolvadás vágya, a szelídség váltakozása a keménységgel, képekkel emberiesített világ —- új és változó formákban jelennek meg. A párizsi év is a tapasztalat iskolája. Kemény iskola: politikailag és esztétikailag is. A „tárgyszerűséget”, a fegyelmet, a tömörítést tanulta meg ekkor, s kedvet kapott a még tágabb ívű képsorokra, kedvet és alkalmat a világ egészét átfogó, magyarázó nagy képekre. Sok sallangot levet már: eltűnőben az expresszionizmus, konstruktivizmus és új népiesség külsőségei, modorossága — a két Proletár dalban., a két Bevezető versben és az Ó Európában már készen áll az 1928—29-es József Attila: hangban látszólag egyszerű, köznapi, de e köznapiság nagyon is bonyolult rétegekből épül, az átláthatóság feneketlen mélységen alapszik, a könnyedség kidolgozott fegyelmen. A látszólag gondtalan, hetyke, vagány kiáltás, a hejh burzsoá, hejh proletár ón, József Attila itt vagyok ! voltaképpen egy érlelődő élet harcos, keserves tapasztalatain alapul. Nehezen kikovácsolt magatartás, érzékeny egyensúly. József Attila és az avantgarde Az 1923—27-es évekkel kapcsolatban a József Attilával foglalkozó irodalom éles-határozottan felveti a költő és az avantgarde — más terminussal: a modernizmus — viszonyát. Mivel nyomon kísértük és vizsgáltuk ez években az egyes áramlatokkal való találkozását, szembesítenünk kell tanulságainkat az eddigi nézetekkel. Kétféle álláspont alakult ki az elmúlt évtizedekben. Az egyiket — a marxista kritika egy szárnyának régóta, de főleg 1928—29 óta hangoztatott véleményére, valamint Lukács György elméleti munkásságára támaszkodva — Révai József és Király István fejtik ki. Király István — aki az 1957—58-as irodalmi helyzet tanulságai alapján fogalmazza meg véleményét — az avantgardista mozgalmakban nem az egyes mozgalmak közti különbséget, hanem a közös vonásokat hangsúlyozza. 727