Szabolcsi Miklós: Érik a fény. József Attila élete és pályája 1923-1927 - Irodalomtörténeti könyvtár 32. (Budapest, 1977)
VII. A magyar irodalom változása a párizsi tartózkodás idején
vagy akár parnasszien, valamint az új népiesség, neofolklorizmus és eszközei. Ebből a készletből válogat, használ fel, idomít magához a fiatal költő poétikai eszközöket. Az azonban bizonyos, hogy az eszközök és lehetőségek között a forradalmi -— pontosabban: a munkásmozgalomhoz kapcsolódó, korszerű, szocialista eszmeiségű művészetet — a 20-as években avantgarde formálású művek jelentették, a későexpreszszionizmus, konstruktivizmus és változataik eszközeivel épített művek. Rajtuk kívül csak a múlt századbeli szociáldemokrata költészet, vagy a teljesen egyszerű, csak jelszavakat hordozó agitprop líra volt alternatíva — az utóbbi ugyancsak avantgarde hatásra alakult ki. A paraszti népiességhez közel álló változat alig volt ismert. Vizsgálatunk éppen azt igyekezett bizonyítani, hogy az 1924— 27-es József Attila szocialista, sőt marxista—leninista felkészültsége, tudatossága magasabb fokú volt, mint azt eddig feltételeztük. Nem eszmei tudatosság hiányából, s főleg nem néptől, tömegektől való távolságból nyúlt az avantgarde eszközökhöz. Nép közelség, tömeggel való együtthaladás tekintetében éppen a József Attila-líra avantgárd időszaka mutat fel számtalan megvalósult változatot; az avantgarde költészet és mozgalom egy szárnya mindig is együtt kívánt haladni a néppel. Tegyük hozzá: akik akkor a Szovjetunió felé tekintettek, azok is ezt láthatták maguk előtt. Mivel József Attila és barátai egy forradalmi, osztályharcos új művészet formáit keresték, osztoznak abban az általános vélekedésben, amely akkor avantgarde-ot és forradalmi művészetet egyenlőnek tekintett.38 A fiatal József Attila természetesen nem lett expresszionista, sem konstruktivista, és szürrealista sem. Mindegyik áramlattal megismerkedik, kipróbálja, saját hangjához hasonlítja modorát, egyéni szintézist alakít belőle. Felhasználja azokat a tematikus, gondolati, poétikai eszközöket, amelyekkel saját művét építheti. Ezzel nem áll egyedül, minden jelentős alkotó így építkezik, szuverénül felhasználva a korban lehetséges, választható megoldásokat, eszközöket. Ebből az is következik, hogy jelentős életművek jelzésére, besorolására nem alkalmasak az áramlatokat jelző fogalmak, azok irodalomszociológiai, történeti és politikai 33 Hont: Emlékkönyv [230] 122. 733