Szabolcsi Miklós: Fiatal életek indulója. József Attila pályakezdése - Irodalomtörténeti könyvtár 11. (Budapest, 1963)

I. A család

I. A CSABÁD ,,A világ vagyok — minden, ami volt, van: a sok nemzetség, mely egymásra tör . . .” Életrajzokat családtörténettel szokás kezdeni. S nemcsak a tudományos kutatás, a klasszikus monográfia hagyománya ez, de a XX. század közepén Európa-szerte és nálunk is, az írók maguk kutatják, szinte kötelezőnek érzik családjuk és múltjuk minél mélyebb megmutatását, minél alaposabb feltárását. A parasztságból jöttek éppúgy, mint a polgárságból érkezettek műveiből családok bonyolult története bontakozik ki s ezen keresztül egy—egy osztály, réteg történetére is fény derül. József Attila életrajzírója a családfa, az eredet kutatása során a szokottnál is több nehézséggel találkozhatik. Szabály­talan családfát talál; sokféle sors, eredet és nemzetség ömlik egybe. Legendákat — családi és irodalomtörténeti legendákat — kell szétfoszlatnia. Mert nem talál itt olyan jellegű légkört, mint a polgári családokban, s olyant sem, mint a parasztságból jöt­téknél: ziláltabb, szaggatottabb ez a család: mintegy példa­ként tanulmányozhatjuk rajta a magyar nép s a szomszédné­pek életének egynémely jelenségét, mintegy példaként a ma­gyar nagyvárosi proletáriátus kialakulását. Az apa Sokáig a József Attila-életrajz legtitokzatosabb szereplője volt. A család nem annyira egyéniségét, mint eltűnését tartotta meg emlékezetében; az a néhány év, amelyet velük töltött, nem volt elég arra, hogy a három kisgyermekben, akik közül a legidősebb, Jolán is csak 8 éves volt eltűnésekor, homályos legendáknál és szóbeszédeknél egyebet megőrizzen róla; szemérem és tartóz-9

Next