Szabolcsi Miklós: Fiatal életek indulója. József Attila pályakezdése - Irodalomtörténeti könyvtár 11. (Budapest, 1963)
IV. Makói évek
Makó — akkor Csanád megye székhelye — 1920. március végéig román és francia csapatok megszállása alatt állott, de már 1920. augusztus végén fogadhatta a „fővezér” látogatását, s ismét része lett a berendezkedő úri uralom, a fehérterror Magyarországának. S mégis: sajátos arcélű, a többi alföldi megyei várostól bizonyos fokig elütő társadalmi képletű város Makó; irodalmi s művészeti hagyományai is számottevőek. Külső képére ugyan nemigen különbözik a többi alföldi várostól; az árnyas-bokrosligetes Maros-parttól — ahol annyi szép órát töltött a fiatal költő — északra kezdődik a város; a vasúti és közúti híd, Szeged felől jövet, a hosszú Szegedi útra vezet —, amelyen földszintes parasztházak kilométerhosszú sora után jut el a vándor a piactérre, a város központjába. Mert Makó voltaképpen enyhén lejtő mélyedésben fekszik; az egyik magaslaton az Újváros, a makó—újvárosi vasútállomással, a másikon a város legősibb része, az eredetileg a Maros árterületéből kiemelkedő kis magaslaton települt rész, ma a református templommal, s a két magaslat között terül el a mai (és a 20-as évekbeli) város voltaképpeni középpontja, a piactér, közepén azzal a Kossuth-szoborral, amelyről Juhász Gyula, a korábbi makói tanár verse szól: Alföld porában, kisváros sarkában A napban és a hóban nyugton áll . . . Ő áll, fölötte minden változásnak S az évek adnak patinát neki! Ma parkírozott rész, rózsaágyak foglalják el a széles tér nagy részét, sarkán József Attila szobra; de a 20-as években szekerek hosszú sora állt itt, hagymát árultak s terményt, gazdasági cselédek álltak munkára várva, kereskedők alkudoztak. Távolabb a It 1955. U5-163.) a feltárt adatok sokaságával, alaposságukkal, aggályosán pontos kritikájukkal maradandó alapjai József Attila ez évei ábrázolásának. — A tárgyalt három év költői fejlődésével, esztétikai kérdéseivel aránylag jóval kevesebben foglalkoztak; mindössze két kísérlet említhető: Szabolcsi Gábor tanulmánya (JA Makón és Szegeden a JA és Csongrád megye c. kiadványban. 32 — 55.) és Bálint László szakdolgozata (JA költői egyénisége és kifejezésmódja az útkeresés időszakában. Szeged, 1955.). — A legutóbbi időben értékes hozzájárulás a kérdéshez József Attila egyik legelső szerkesztőjének, Saitos Gyulának emlékezése (sajtó alatt. Magvető). 206