Szabolcsi Miklós: Fiatal életek indulója. József Attila pályakezdése - Irodalomtörténeti könyvtár 11. (Budapest, 1963)
IV. Makói évek
olvasott, művelt, sokfelé tájékozott volt, s ez talán versenyre is ingerelhette a fiatalembert. Adyt csaknem mindannyian istenítették, — a legtöbben Szabó Dezsőre is esküdtek, Juhász Gyulát tisztelték, — s persze falták Baudelaire-t, Whitmant, Rilkét, — egyöntetűen vallották, hogy Babits rímfaragó, őt nem érdemes olvasni. Kosztolányi Modern költőkbe sokuk világirodalmi tájékozottságának volt alapja; Kormányos István főleg németeket forgatott, már a Fáklya ban Alfred Mombert-fordításokkal szerepel, ő propagálja közöttük Julius Hartot, G. Rennert, s mindenekelőtt Nietzschét. Hont Ferenc — Barta Sándorral való ismeretsége révén — már 1921-ben Szegedre hozza a bécsi magyar lapokat, s a fiatalok érdeklődve olvassák a Mát meg az Éket. Olvasták természetesen magyar fordításban Barbusse Tűzet, Verhaerent, Rimbaud-t, Dosztojevszkijt, Dermontovot; a Lírai Költők Antológiájában két idősebb társuk olasz költőket, Rimbaud-t (éppen azt a verset, amelyet később József Attila is lefordított, ekkor A bámészkodó címmel), Jules Romains-t fordít, külföldi költőkből állandóan közölnek rövid életű folyóirataik is. Hont Ferencnek fennmaradt olvasmánynaplója: az egy évben elolvasott könyvek jegyzékében a világirodalom, a magyar irodalom, az irodalomtörténet, a lélektan s az esztétika, a politikai irodalom s a zeneesztétika nem egy műve szerepel; a lírikusok közül Ady, Kassák, Kosztolányi, Balázs Béla, Rilke; de Csokonai is, Schiller is, Freud is, Tolsztoj s Schopenhauer is. A makói diákot a szegedi ifjak körében élénk szellemi érdeklődés, pezsgő intellektuális élet fogadja hát; más kérdés, ki milyen mélyen s alaposan ismerkedett meg a kultúrával, mennyi volt a kamaszos műveltség-habzsolás, s mennyi az igazi magába-fogadás . . . Vitái során azután csakhamar differenciálódik is a szegedi csoport; már a Csönd korszakában, 1923 elején: „Kiskocsmáink irodalmi vitáiban lassan kialakult két tábor; egyik oldalon a l’art pour l’art hívei, másik oldalon néhányan elsősorban a fiatalok közül, akik dacból a l’art pour l’homme jelszavát vetettük fel.”34 1923 őszén az „aktivisták” Igen címmel csoportot alakítottak, s folyóirat alapítását határozták el, míg a többiek megmaradtak a Szépség-kultusz mellett; az aktivisták forradalmároknak, sőt kommunistáknak vallották magukat. A kor irodalmi képéhez tartozott, hogy a társadalmibb művészet hívei csakha- 31 31 Hont Ferenc : i. m. 105. 406