Szabolcsi Miklós: Fiatal életek indulója. József Attila pályakezdése - Irodalomtörténeti könyvtár 11. (Budapest, 1963)
VI. Kitekintés és korkép
feszíti. Birkózásra mondanivaló és öröklött forma közt nem egy kötet lehet a példa. A fiatal Kodolányi János költőként indul; Pécsett és Budapesten jelennek meg versei, s a Magyar írás kiadásában 1921 végén megjelent első verseskötetében (Üzenet enyéimnek) az adys-babitsos frazeológia minden kellékét megleljük (,.rongyos fia szegény melódiáknak”, a „bús csoda”, a „bús koldus”, az „ezerszínű dús emberfájdalom”, az „őspiszok”); az ilyen sorok, mint „Valaki a lelkemben hagyta elomló lábanyomát”, vagy olyan szakaszok, mint: Jössz bíboros arany palástban, Nap! Arcod forrón rámragyog, elöntőd fénnyel szürke lelkem s bús horizontját csókolod. (N ap himnusz) — a kor átlagos költői indulását mutatják; de ahogyan József Attilánál is a költői konvenció alól kitör az igazi mondanivaló, nála is — igaz, kevesebb költői erővel; sőt az ő hangja — a későbbi prózaíróra vallón — akkor lesz igazán őszinte, ha teljesen sutba dobja a költői fegyelmet: Semmi sem szilárd. Béna lábaink alatt hullámokat tengerez a Föld apáink ránkgyujtották a tetőt s rémült sziveinket gyilokkal verik át Jaj! Tikkadó ajkunk nem merül a remény forrásába maradék erőnket porba guzsolja az éhség. Mit tettetek? Hol van glóriás hitünk? Hol van a sugaras szeretet? Vágtasson a Föld ki az örök temetőbe és ti legyetek átkozottak gyilkos apámék legyetek átkozottak! átkozottak ! (Kiáltás. 1921) Kodolányi János egyik, életét végigkísérő mondanivalója: a szülői ház, a család elleni lázadás — amely egyúttal politikai tiltakozás színezetét is ölti — jut itt kifejezésre; ez az indulat s mondanivaló később még szélesebb, epikusabb kibontakozást kíván és prózai ábrázolásban nyer méltó formát. 549