Szabolcsi Miklós: Fiatal életek indulója. József Attila pályakezdése - Irodalomtörténeti könyvtár 11. (Budapest, 1963)
II. A gyermekkor
érzelmi élete és fantáziavilága már ezekben az években kibontakozott. Sok tanú van erre is; József Jolán írja: ,, . . . nyáron társtalan, magányos útjai voltak — ezekbe csak engem avatott be, hosszú utat tett meg a város pereméig. Megállt az összekötő vasúti hídon, onnan nézte órákon át a Duna vizét, a Csepel felől lassan vontatott uszályokat. Elgondolkozva mesélte, hogy ezeken az uszályokon csepp kis házakban embereket látott, arasznyi virágos kertet és fekete kiskutya ugatott fel rá a hídra . . . Attila képzeletét csodálatosan izgatták a hídon átdübörgő vonatok. A hosszú teherkocsi szerelvények után hosszan bámult...” Ilyen eseményekről, magányos kószálásokról s fantáziaszülte játékokról mindkét testvér megemlékezik. „Mintha eltévedt gyermek volnék ...” — sóhajt fel a költő később, s még felnőtt korukban is emlegették „püngrüc” játékukat: azt a külön birodalmat, amelyet maguknak teremtettek, amelynek nyelvén csak maguk értettek, s amelynek ők voltak ,,püngrüc”-polgárai. József Jolán beszámol Attila — anyjának megnyugtatására költött — „hazugságairól”, meséiről.55 A gyerek József Attila érzékenységét aránylag gyakori betegségei is fokozhatták. Ez idő tájt, valószínűleg 1913 vége felé, Attila súlyos tüdőgyulladást kapott.56 József Jolán könyvének egyik legmegrázóbb része az anya ekkori kétségbeesett vergődésének, küzdelmének leírása, amint az éppen munka nélkül levő asszony pénzt, ennivalót, tüzelőt próbál szerezni:. .felkotorta az épülő házak elé kidobált szemetet, hulladékokat, belegyűjtötte egy rossz zsákba a fadarabkákat, szatyrát megtöltötte fűrészporral. . . Napokig nem tudott egy krajcárt, egy falat ennivalót összeszerezni. A recept még mindig hiába várta, hogy a patikába szaladjanak vele ...” A betegség, — s itt elfogadhatjuk József Jolán közlését, válságosra fordult; Attila félrebeszélt és vizionált. S Jolán — talán igaz, talán családi legenda — hozzáteszi, hogy lázálmában megtalálta a mama egy régóta keresett zálogcéduláját. Ha Attila később ezekre az évekre emlékszik, mindig a rémület, az iszonyat, a kietlenség érzése lép előtérbe — még véletlenül sem a derűé vagy a gondtalanságé —, a felnőttektől, az idegen világtól való félelemé, — sohasem a pajtáskodásé. A 65 JJ • 95—6., 102. 66 // : 105. skk.; Vper. (84) szerint 1913 novemberében. 95