Szabolcsi Miklós: Fiatal életek indulója. József Attila pályakezdése - Irodalomtörténeti könyvtár 11. (Budapest, 1963)
III. Helyét keresve, idegen környezetben
úgy is, az első esetben Kosztolányi, a második esetben Sértő Kálmán-fajta. DeM. csak berzenkedett, aztán mogorván szolgálta Attila sorsát tovább. . .”46 Maga József Attila jóval később próbálja tisztázni ezt a kérdést s egy levelében így foglalja össze Jolánnak: „i. Amit Ödön értem tett eddig, az egész intellektuális fejlődésemben pótolhatatlan s a bennem már adottan meglevő értékek tisztulása nélkül nem volt volna lehetséges. De: 2. Amit Ödön értem eddig tett, azt értékes voltomra való tekintet nélkül tette; azaz megtette volna akkor is, ha teljesen középszerű, sőt ennél alacsonyabb fokon álló intelligenciájú és tehetségű ember volnék. Ez viszont azt jelenti, hogy óriási méretű aránytalanság áll fönn Ödön rám-való gondoskodása és ennek a gondoskodásnak eredménye között. Ez az aránytalanság áthidalható lenne, ha 1899-ben élnénk, ma azonban az a helyzet, hogy még súlyosabbá teszi ez a körülmény, hogy a világtörténelem legfontosabb fordulóinak egyikét éljük s hogy ebben a fordulóban ideológiánk — ellentétes osztályokból való származásunk következtében is — ellentétes.”47 Igaz, a levél későbbi: a képzett, tudatos fiatalember írása, a megiratásának alkalma is az, hogy Makai visszatartott „fegyelmezési célból” egy pénzküldeményt. De megállapításai — leszámítva fiatalos élüket — helytállnak: Makai Ödön tényleg megtett mindent, amit mint gyámnak, önként vállalt kötelességből tennie kellett — ezzel anyagilag is, szellemileg is, elősegítette a költő fejlődését, — de egyrészt csak későn értette meg, milyen tehetséget segített, tartott el, fegyelmezett meg s alázott meg, másrészt talán végig sem tudta feloldani — félszegségből, bátortalanságból — a József-család s közte kialakult furcsa, felemás viszonyt. Bizonyos: az ő segítsége, támogatása nélkül talán nehezebben, lassabban, nagyobb kerülővel ért volna célba, lett volna költővé József Attila, — de az ő támogatása, segítsége s az egész helyzet ugyanakkor sok sebet, megaláztatást is okozott a költőnek éveken át, sok, emberileg nehéz helyzetbe sodorta. Makai Ödön furcsa, tört, szomorú alakját azt hiszem, nagyobb rokonszenvvel s megértéssel kell kísérnünk, — de nem számíthatjuk őt a nagy megértők, a nagy előrelendítők, a nagy mecénások közé. S József 46 NA : JA 71. 47 Levele JJ-hez, 1927. márc. 25-én. PIM. JA arch. 196