Szabolcsi Miklós: Fiatal életek indulója. József Attila pályakezdése - Irodalomtörténeti könyvtár 11. (Budapest, 1963)
I. A család
érezzük hangsúlyozásában. Egy író nemzeti hovatartozásában a nyelv, a kultúra közössége a döntő; s Josif Áron fia magyar nyelven tanult, lett költővé, a magyar kultúra útján kapcsolódott be a világműveltségbe: magyar költőként mondta el nem-magyaroknak szóló mondanivalóit is. Ma már inkább a közép-európai népek egyenlő sorsát látjuk József Attila családja sorsában; s mélyen jelképesnek érezzük, hogy a proletariátus nagy magyar költője apai családjával baráti népeink egyikéhez kapcsolódik. Mi lett a Iosif-család további sorsa, hogyan alakult a család története? Még keveset tudunk erről. A zsellérsorból kiemelkedni akaró gyermekek, úgy látszik, először a vidék éppen ezekben az években erősebben iparosodó vonzási középpontjába kerültek: Temesvárra. Oda költözött József Áron nagybátyja is, akinek fényképét — amelyen méltóságteljes tartású, kisuvickolt bajszú férfi feszít — őrzi még József Áron özvegye. Ez a nagybácsi a családi hagyomány szerint, hol fuvaros, hol konfliskocsis, és hír szerint — állítólag meggyilkolták. Ott élt Anna, munkásnőként, korai haláláig, s mindkét fia is, József Attila két unokatestvére, ott volt haláláig gyárimunkás. Még egy nővérről tudunk: Eszti néniről, akinek végzetes balesetéről, 1941-ben egy újságcikk adott hírt.12 Eszti néni, férjezett Klier Rezsőné, addig a Mária-Valéria Űjtelep 15-ös pavillonjában lakott, akkoriban lett egy villamosszerencsétlenség áldozata. Férje foltozósuszter volt a Kistemplom utcában, s József Attila kisgyermekkorában, többször járt is náluk. Halála előtt Eszti néni már csak nyomorúságos eltartott volt, a „Valéria” egy barakklakásában lakott albérletben, s kis támogatásból élt. . . Iosif Aron kisgyermekkora is valamelyik nagybirtokon telhetett el: József Jolán regényes leírásának kisbéreskoráról13 nyilván megvan a valóságos magva. Később Temesvárra került, — feltehetőleg fuvaros nagybátyja támogatásával. Egy, Fönlakon 1889. július 7-én írt községi bizonyítvány tanúsítja, hogy akkor folyamodott, mint temesvár-gyárvárosi lakos, szappanossegéd felszabadításért; szülei akkor már nem éltek. Nyilván Temesvárott élt még néhány évig, vagy talán ekkor kóborolta 12 Andreánszky István: Meghalt „Eszti néni”. Népszava 1941. febr. 26. 1940. december 17-én bekövetkezett haláláról szoló bejegyzés 3749/1940. sz. alatt a IX. kér. anyakönyvi hivatalban. Nevét itt „Jobsziv”nek írják, szülőként Jobsziv Rista és Jobsziv Paula van feltüntetve. 13Vper. 25. skk. 16