Szabolcsi Miklós: Fiatal életek indulója. József Attila pályakezdése - Irodalomtörténeti könyvtár 11. (Budapest, 1963)
IV. Makói évek
cipőkimélés végett mezítláb ment. Az biztos, hogy amikor a városszéli villanytelepre beállított Kesztnerékhez, meglepő látványt nyújtott: ,,A család a kertben hűsült, nézték a félmeztelen embert, akinek bőre pecsenyevörös volt, és hátán égési hólyagok duzzadtak porlepetten. Egyszerre csak Kesztnerné összecsapta a kezét: Jézusom, hiszen ez József Attila ! Attila boldogan nevetett, amint csodálkozva körülállták. Szinte azt hitte, a belőle áradó öröm képeszti el őket és nem siralmas állapota. Beszélt, beszélt, amíg Kesztnerné a háznál található vaj és tejfölféléket előhozta és bekente vele irtózatosan összeégett bőrét. . .”21 Juhász Gyula viselkedése joggal tölthette el örömmel és hálával; valóban emberséggel, barátsággal karolta fel a fiatalabbat, ismerősei, barátai körében dicsérte. Terescsényi György például tőle hallott először József Attiláról; Juhász Gyula lelkesülten mutatta neki az iskolai irkákba írt verseket: ,,Nagy költő versei!” — ismételte.22 Mit talált Juhász Gyula a fiatal költő verseiben, amiért érdemesnek tartotta mellette kiállni? Erre a kérdésre eddig csak Németh Andor próbált válaszolni: „Hogy Attila versei tetszenek neki, az érthető: hiszen e tiszta és igaz költő lelkesedéseiben, szerelmeiben és suta, eredménytelen lázongásaiban élete végéig diák maradt... A szépség koldusa volt ő is, megalázott trónkövetelő, kinek kurjongató részegek, szekérzörgés, tehénbőgés és kutyaugatás a környezete, mélyérzésű, de egyhúrú költő . . . Hogy Juhász Gyulának tetszettek József Attila első költeményei, az érthető. Jellegzetesen kisművész volt ő, érzékeny fáj virág . . . jellegzetesen esztéta l’art pour Г art költő. József Attila magatartása e kötetben még az, ami az övé. Attila is kedveli a pompát, a tüzes, az égő, a vérző szavakat, a gőgös kijelentéseket. . . Attila is sóvárog és vágyakozik. Juhász a saját lelkére, helyenként a saját hangjára ismerhetett verseiben . . . E versek értéke, ígérete semmiképpen sem indokolja a 21JJ '■ 2°6- — A „mezítlábas” érkezés történetét először — enyhe nagyítással — Szombati Sándor mondja el (Pesti Napló 1937. dec. 7.). Szerinte új cipőt vett magának a már kapott honoráriumból, de ezt nem akarta felvenni, s így ment mezítláb Makóra. A történet így semmi esetre sem igaz; Szombati nyomában mások is átvették, köztük ugyanígy: Németh Andor (Újság 1937. dec. 12). A magunk részéről legendának tartjuk, bár éppenséggel semmi meglepő nem lenne benne. 22 Terescsényi György szóbeli emlékezése. 295