Szabolcsi Miklós: Fiatal életek indulója. József Attila pályakezdése - Irodalomtörténeti könyvtár 11. (Budapest, 1963)
IV. Makói évek
nyarának száraz zizegése érzik. S a tágas tájon ott szenvednek, dolgoznak a parasztok, a „barna emberek”, „szilaj legények”, „parasztgyerekek”, az aratómunkások. Ilyen közvetlen módon először bukkannak fel — meghatározott, helyhez köthető — emberarcok József Attila verseiben: először ír le meghatározott színtereket, meghatározott eseményeket; s ez Juhász Gyula hatásának termékeny következménye nála: rányílt a szeme a környező valóságra úgy, hogy azt is észrevehette: a költészet tárgya lehet a mindennapok külső valósága is, a poézis egyik módszere éppen a leíró-ábrázoló. A zsánerképek, pillanatképek, leírások azonban nem puszta stílusgyakorlatok, nemcsak költői kísérletezések: társadalmi mondanivaló van mögöttük. Már a puszta tárgyválasztással is állást foglal: az aratók, a „vén, rokkant kapukba” álló „piros leányzók”, akik az „egyetlenke tehenet” várják; a „maszatos parasztgyerek”-ek, a cséplőgép éhes munkásai, a levágott kezű cséplőmunkás, a halott fiatal munkás, a síneken fekvő részeg, s a „magányos, árva, bús” Juhász Gyula — róluk szólni már önmagában is társadalmi rosszérzésről, a szegények, eltiportak, alacsonysorsúak melletti kiállásról beszél. De ennél is határozottabbak a versek: az ábrázolás módja, a jelzők csoportosítása, a hangsúlyok eloszlása, a leírt események egyöntetűen vallanak a dolgozók igazáról; akár az Aratásban a kíméletlenül forró napon izzadó emberekről szól, akár arról az egyetlen, drága tehénről, amelyik kopott, szegény, de mégis a szegények egyetlen kincse, — akár a falatozó cséplőmunkásokról, — vagy még közvetlenebb nyerseséggel a lezuhant munkásról: . . . senki nem sikolt : Fiam, enyém! És majd a hullát fel is boncolják. Nem ide való! Részeg volt? — Nohát, S ha húga van, azt eltoloncolják. S nem belemagyarázás, ha az Aratás előtt záróképében (talán kissé adys ihletésű) rejtett fenyegetést érzünk: s hajnalba jönnek barna emberek, a válluk széles, nagy kasza van rajta . . . . . . Szellő fuvall, a tábla megremeg.2b 25 25 Ld. Szabolcsi Gábor : i. m. 40. 298