Szabolcsi Miklós: Fiatal életek indulója. József Attila pályakezdése - Irodalomtörténeti könyvtár 11. (Budapest, 1963)
IV. Makói évek
— Kihoztam, kérem, Attila könyvéhez az előszót; legyen szíves, olvassa át, jó lesz-e? — Hebegtem valamit, és letettem a kéziratot. _— Hát akkor én megyek is. De ha úgy gondolja, hogy másként írjak a könyvről, csak jöjjön át hozzám, készséggel javítok rajta.”34 Juhász Gyula írásán nem kellett javítani; meleg, emberi, lelkes: ELŐSZÓ A legnagyobb készséggel és örömmel vállalkoztam arra, hogy József Attila első verseskönyvéhez előszót írjak. Kz a nagyon fiatal és nagyon tehetséges költő a legteljesebb mértékben megérdemli, hogy a figyelem felé forduljon, hogy igaz szeretettel és reménységgel fogadja a magyar olvasóközönség, és hogy a kritika se menjen el mellette közömbösen vagy ellenségesen és ne elégedjék meg vele szemben a nyomtatásban megjelenőknek rendesen kijáró vállveregetéssel. József Attila Isten kegyelméből való költő, ezt meg lehet és meg is kell mondani, és nagy fiatalsága olyan ígéretekkel teljes, amelyeknek beváltása — és ez nemcsak és nem mindig a költőn múlik egészen — őt a jövendő magyar poézis legjobbjai és legigazabbjai közé fogja emelni. Kz a most serdülő és még iskoláit járó költő már eddig is sokat és mélyen szenvedett az élettől és az emberektől, hordozta a kietlen nyomor és elhagyottság keresztjét, árván és nincstelenül vándorolt és dolgozott és tanult, egyetlen vigasztalása az a jótékony és áldott géniusz volt, amely Csokonait és Petőfit — dicsőséges elődeit nyomorban és küldetésben — a cudar és átkozott nélkülözés kőpárnáin és szalmavackán sem hagyta cserben. Ma költőnek lenni megint áldozat és martirium egy kicsit, szegény költőnek lenni — bár ez talán pleonazmus — különösen az. De József Attilának van még egy irigylésre méltó kincse a költészet adománya mellett — ifjúsága és az a tudat, hogy előtte a végtelen lehetőségek holnapi birodalma. Ám a fiatal palántát szeretni, gondozni és ápolni kell, mert különben nem fog égbe nőni. (Kzt úgysem igen engedik 34 Koroknay : Ekk. 66. 322