Szabolcsi Miklós: Fiatal életek indulója. József Attila pályakezdése - Irodalomtörténeti könyvtár 11. (Budapest, 1963)
IV. Makói évek
meg nálunk az emberek és viszonyok, akár Petőfiről van szó, akár Adyról). Nem ismerek bölcsebb és igazabb faj védelmet, mint a valódi tehetség, az ígéretes fiatalság megbecsülését, pártolását, okos és szerető felemelését. Emberek, magyarok, íme a költő, aki indul, magasba és mélybe: József Attila, szeressétek és fogjátok pártját neki! Ennek a szegény, csonka országnak egyetlen megmaradt és el nem rabolható kincse a kultúrája és ennek a kultúrának reménységei közül való ez a József Attila, akit nem én, de a múzsa avatott pappá, a szépség és az igazság magyar templomában. Juhász Gyula Az előszóból árad: Juhász Gyulát érdekli, izgatja, foglalkoztatja, hogy József Attila tehetség, az, hogy a kultúra embere, hogy Ígéretesen fiatal — tehát: pártolni kell. S ezenfelül jó szemmel meglátta, hogy „Isten kegyelméből való költő”, s ismét ráérzett sorsának nehézségeire, mélységeire, árvaságára és nélkülözéseire. Legfontosabb általános mondanivalója az előszóban kultúrpolitikai, általános érdekű: a valódi tehetségek megbecsüléséről, a fiatalok pártolásáról, a „bölcsebb és igazabb faj védelemről” akart igazán szólni, egy-egy mondatban az ellenforradalom világáról is elmondani véleményét és Adyt magasra emelni. Igazán elmondhatta magáról a fiatal költő: „Most már nyakig vagyok az életben és csak úgy fuldoklóm a gyönyörűségtől” — amint gyámjának írta november elején; „ragyogó kedvvel, komoly öntudattal forgolódott az ismerős, baráti körben ez időben . . . Baráti köre egyre bővült, a verskötet kiadásának városszerte emlegetett híre vonzóerő lett körülötte.”35 Ráadásul újabb kellemes meglepetés érte: a Stefánia Szövetség — amelynek Diósszilágyi dr. volt a vezetője — december 12-re Petőfi-estet hirdetett; s ezen Móra Ferenc felolvasta híres írását, Az aranyszőrű bárányt, Juhász Gyula beszélt Petőfiről, Espersit János pedig Juhász Gyula-verseket szavalt és — „József Attila főgimnáziumi tanulónak egy Juhászhoz írt szonettjét is előadta” — talán jutalmul azért, mert sokat buzgólkodott az ünnepély megrendezése körül.36 Együtt szerepelt hát, 35 Saitos: i. m. 36PL: 24—25.; Saitos : i. m. 21* 323