Szabolcsi Miklós: Fiatal életek indulója. József Attila pályakezdése - Irodalomtörténeti könyvtár 11. (Budapest, 1963)
IV. Makói évek
A versépítés, versmondattan apró részleteiben is követi József Attila mesterét; Ady mellett nála is látta a kétsoros strófákat; a Juhász Gyula-i jellegzetes kétsorosak (Gazdag szegénység) formájában szólal meg például a Keserű nekifohászkodás ; a kétsorosak párbeszédes változatának (Juhász: Lázár az égben) is akad folytatása: a Koldusok ; a Juhász Gyula-i jellegzetes, lehulló, elhaló verszárások (Stanza a Tiszánál) felbukkannak pl. a Fohászkodó énekben) a verset egy kétségbeesett, elhaló jaj szóval zárni, jajgató hasonlattal befejezni — a Hűség, a Sacrilegium költője Juhász Gyulától tanulta; a Nefelejts-beli Szép csöndesen hatása ott a Ködből, csöndbőlön. Néha még szóegyezésekre is felfigyelhetünk: a Hűség többször próbálgatott „(bánat)műteremben' ’ szava J uhász T iziánmk. című verséből került át; a Z7 ej fa igig utolsó sora: ,,Födi — ó jaj, hűs fekete föld már” — lejtése ott bujkál a Nyári délután a szobában utolsó sorában: ,,Jaj, menni kell, de akkor fel kell kelnem”, vagy a Nem tudunk élni soraiban; a Veni ! sora: „hiába ülök én vezekelőn a porban” — kinek ne juttatná eszébe az „Ülök én újfent vezeklőn a porban” — József Attila-i sorát; a Makói idill versformája s némiképpen még hangulata is tér vissza a Percben — s folytathatnánk a sort. József Attila 1922—23-ban verstechnikában: verselésben, versmondattanban, csattanó-használatban, vers-zárásokban és még inkább életérzésben, éleslátásban, igen sokat kapott Juhász Gyulától, vagy pontosabban: az azonos körülmények közt élő költőre mestere megoldásai hatottak leginkább.6 Egészen közvetlen, szinte utánzásszerű kapcsolatra később is van példa: Juhász Gyula Petőfi centenárium-versének zárása 6 Még néhány példa: Juhász Májusi ódá-jának (1919) szelleme és sokszor szavai is visszatérnek A legutolsó harcosban (Juhász: „Kaszárnyát, börtönt lerombolva mind / Szárnyaljanak egekbe álmaink !” — József A.: „Kaszárnyát, börtönt elrombolnak az / arcunkról ömlő lelkes lavinák. . .”) A Gyászinduló 3—4. sora: „Az alkonyaira hajló dombokon/Nincs már körül se testvér, sem rokon” — sejlik fel a Megfáradt ember második szakaszában; általában a „megfáradt ember” jellegzetesen Juhász Gyula attitűdje is. József Attila Önarcképének előképe Juhász számtalan Önarcképe egyike lehetett. A későbbi évekből mindkét költő En költő vagyok címmel ír verset. — A Juhász Gyula jellegzetes, itt tárgyalt verstípusainak s versmondattanának újabban szép jellemzése: Kiss Ferenc : A beérkezés küszöbén. (IT Füzetek 37.) Bp. 1962. 99., ii4. — A Szépség Koldusa kötetből még további — nem minden esetben helytálló — példákat idéz Juhász hatására Kispéter A. : i. m. З52