Szabolcsi Miklós: Fiatal életek indulója. József Attila pályakezdése - Irodalomtörténeti könyvtár 11. (Budapest, 1963)
V. „Már elhagyom e kis vidéki várost…”
De a bajokkal szembe kell szállni dacos ellenszegüléssel, a költő-Messiás fölényével: Hogy panaszkodtam néha mégis : Hát szennyes néha még az ég isi Nem tarthat mások akaratja : Én elmegyek, ha kedvem tartja. Jó volna tán egy Asszonyt vinnem, Csak szólnom kell. S megyek már innen. Hallatlan önbizalom s nagy távlat: önmagát már az ,,ég”hez hasonlítani; de az az ég valóban már nem csak az övé, s nem is csak adys nagyzolás feszíti a vers fölé; „már a fiatal József Attila ege is: ,,az ésszel felfogott emberiség világossága.”1 A vers erélyesen rövid mondatai a kétsorosoknak ezúttal férfiasan-erélyes hangzást adnak; az enjambement-mentesség, az erős sorközépi metszetek, a hangsúlyozott felkiáltások, kettősponttal jelzett szünetek mind a határozott-erélyes színezetet húzzák alá. S amikor vagy két év múlva a Nem én kiáltok kötet számára kissé átdolgozza, kihagyva belőle az adys rekvizitumokat, a nagybetűket s a felesleges pózokat, a vers még határozottabban, erélyesebben szól, — nyilvánvaló előzménye a Tiszta szívvel magatartásnak.2 1 Illés Endre: József Attila szókincse. Krétarajzok. Bp. 1957. 357., először: Cs 1955. május, 910. skk. * A vers átdolgozásáról ragyogó elemzést ad Illés Endre : (i. m. 353 — 354.) „Mennyire Ady szól még az Igaz, őszinte búcsúban, már a hangvételben, a versindításban: Gőgössen, egymagámba jöttem. Nagy ur vagyok. Nem is köszöntem. ... És már két év múlva így jelmik meg a Nem én Idáitokban: Bus fejetekbe űzve jöttem. Mennykövek civódtam fölöttem. Mennyire József Attila már a „bús fejetekbe űzve”, s még inkább: „mennykövek civcdtak fölöttem”. A versben később azt írja: „Átéltem már tizennyolc évet — s láttam, mit ér az emberélet”. De az a mennyköves második sor nem a tizennyolc éves József Attiláé — maga a vers, a gondolati váz a régi, de a szókincs már táguló, újuló; s éppen ezzel az új szókinccsel az érzés is teltebb, gazdagabb. (Persze, krránísem anól van szó, hogy a fejlődő J. A. megújulása a gazdagabb, érzékenyebb szókincs felől jön — az Igaz, őszinte búcsú szerényebb példa, s éppen az ellenkezőjét mondja: ennek a fiatal versnek elég korai javításaiban lehet tetten érni. 410