Szabolcsi Miklós: Fiatal életek indulója. József Attila pályakezdése - Irodalomtörténeti könyvtár 11. (Budapest, 1963)
V. „Már elhagyom e kis vidéki várost…”
láthatóan a szegedi fiatalok akkori aspirációinak megfelelően a „dolgok önmagában rejlő zenei hullámzásá”-t, a „föld . . . szívének lüktetését” érezve benne. Kormányos s néhány más bírálat is említi a fiatal költő érzései tisztaságát, fiatalosságát s így zárja írását: „Egy új klasszikus költészet felé oszcillál a jelenlegi világirodalom, mely magába gyűjti mindazt, ami hasznos és jó s mindent, ami időtlen időkig maradandó. Azt hisszük, magyar földön József Attila az előfutár . . .” S — meglepetésünkre — a L’Écho du Danube mindmostanáig ismeretlen kritikusa is igazat ad Juhász Gyula előszavának: ,, . . . egyszer majd az irodalomtörténész hálás lesz Juhász Gyulának, hogy így segítette és bátorította a fiatal költőt”; még fokozza is kijelentései súlyát, kiemelve, — először — a Petőfi—Ady—József Attila kapcsolatot. Különben a néhány soros írás a vidék friss levegőjét érzi áradni a kötetből, s a magyar nyelv váratlan szépségeit fedezi fel benne.17 Könnyű lenne most prófétikus előrelátásról, éles kritikai szemről beszélni a két utóbb említett írással kapcsolatban; de a Szépség Koldusában ilyen nagy értékeket felfedezni valóban csak baráti túlzással, — vagy újságírós felületességgel lehet; nem egy fiatal költőről írták meg az első bírálatok, s különösen a barátai, hogy vele új korszak kezdődik a magyar költészetben. József Attila mindenesetre elégedett lehetett a megjelent írásokkal, bizonyára növelték önbizalmát, munkakedvét, fokozták saját fontossága érzetét; de bizonyára azt is számon tartotta, ki mindenki nem írt a kötetről: sem a szegedi napilapok, sem a Nyugat, a Világon és a Népszaván kívül egyetlen pesti napilap sem. Nemegyszer véletlenen is múlott egy-egy bírálat megjelenése, — mint azelőtt s azóta oly sokszor; Sz. Szigethy Vilmos például barátjának, Szekulesz Ignácnak, (aki Széki Andor néven Hegedűs Gyula Magyarságanak volt cikkírója) külön figyelmébe ajánlotta a kötetet, fel akarván így fedeztetni a pesti sajtóban József Attilát; mint Széki leveléből kitűnik, „József úr” személyesen 17 A I/Écho du Danube Budapesten francia nyelven megjelenő „gazdasági és politikai” napilap volt. Tartalmából kitűnően valószínűleg a kormány félhivatalosa; szerkesztőjéül F. de Gerando van feltüntetve. Semmilyen nyomot sem találtunk arra, ki írhatta a cikket; a lap többi szerkesztőjéül feltüntetettekről (F. de Kelecsényi, Abel Humeau, H. Ancel) nemigen tudjuk, ismerték-e, előbb vagy később a költőt; a I.’Éclio du Danube szépirodalmi rovatában különben Csathó Kálmánt közölték, bírálataiban magyar könyvről a legritkábban emlékeztek meg. 27 27 Fiatal életek indulója 417