Szabolcsi Miklós: Fiatal életek indulója. József Attila pályakezdése - Irodalomtörténeti könyvtár 11. (Budapest, 1963)
V. „Már elhagyom e kis vidéki várost…”
val, s főleg kimagaslóan jó, beszélő rímeivel s ezenfelül még belső hanghatásával (így motyog feléd és így tántorog), kettős zárásával, a két ponttal lehalkított mondattal — valóban a kor legjobb színvonalán álló kis mű. A Nyugat szerkesztőjét bizonyára a forma bravúros kezelése, a képek eredetisége ragadhatta meg benne.58 A koratavasz új, nagy szerelemmel köszönt be: március elsején megérkezik Espersit János házába lánya, Mária, aki anyjánál élt s csak időnként látogatta meg apját; az akkor tizenkilenc éves, viruló szépségű, érdekes-vonzó arcú, gyönyörű alakú lány, — akivel egy házban is lakik, azonnal lángragyújtotta a fiatal költőt. „Édesapám bemutatta: ’Ez itt József Attila, a jövő egyik legnagyobb költője !’ Úgylátszik,meglepetve és kételkedve nézhettem, mert apám megismételte: ’Igen, a jövő legnagyobb költője lesz ! Ez pedig a kislányom’ — és rám mutatott. ’A kislányom? János bácsi mindig a kislányomat emlegette, és én azt vártam, most pedig itt van egy hölgy előttem, és én zavarban vagyok’, — mondta Attila. — ’No, akkor ismerkedjetek össze’ — ezzel édesapám otthagyott minket, átment a másik szobába. Attila minden bevezetés nélkül rámutatott egy székre, és rám szólt: ’Kérem, üljön le oda ! Egy kicsit tán odább, így, hogy a nap az arcára is süssön, ne mozogjon és mosolyogjon.’ Papírt, ceruzát vett a kezébe, leült velem szemben, és merően nézett. Uramisten! ez a fiú talán megzavarodott — gondoltam magamban. Most mi lesz? Nagy félve megkérdeztem, hogy talán le akar rajzolni? ’Majd megtudja! Csak üljön nyugodtan és mosolyogjon !’ Elképzelhető, milyen nyugodtan ültem, és milyen bájosan mosolyoghattam. Attila ült évelem szemben, nézett és írt, nézett és írt. Én pedig félelmemben szinte megkövültén ültem. Végre abbahagyta az írást, odajött és átnyújtotta a papírt ezekkel a szavakkal: ’Ezt tegye el jól, mert erre még egyszer nagyon büszke lesz !’ Egy vers volt, ehhez kellett modellt ülnöm. A vers címe: Eeányszépség dicsérete. Espersit Cacának.”59 Evvel a kis jelenettel —, amelyben annyira benne van József Attila fiatalos, bohémes egyénisége, a költészet erejébe vetett hite, kedvessége és szerelem-vágya, de ugyanakkor hatásvadászat s magamutogatás is — indul ismeretségük. Az előző 58 Babits-hatást lát a.versben Tamás Attila : i. m. 567. 59 Espersit Mária : Ekk. 73. 438