Szabolcsi Miklós: Fiatal életek indulója. József Attila pályakezdése - Irodalomtörténeti könyvtár 11. (Budapest, 1963)
V. „Már elhagyom e kis vidéki várost…”
pelt; csupán egy Babits-vers képviselte kívüle a költészetet. A fiatal költő kijutott hát Makóról s Szegedről — az irodalom központjába, úgy érezheti, — hiszen az országnak vitathatatlanul első irodalmi folyóirata, a Nyugat közölte. Igaz: már régóta ostromolhatta Osvátot, több verset is beküldhetett; nyilván már 1922 koraőszén a Kukoricaföldet, a Részeg a sínéként, meg a Névnapi dicséretet (ezeket őrzi egy ,,Fg. VII. o. t. Makó” aláírású levél kíséretében a Múzeum), — s a versjegyzékek tanúsága szerint még többet is (pl. Asszonyvárás . . . , Hűség, Fohászkodó ének, A bátrak, Lázadó Krisztus), sőt: ezeken a jegyzékeken szerepel egy vers Osvát Ernőnek címmel is.69 A tizennyolc éves bizonyos joggal érezheti hát, hogy most már véglegesen költő. Magatartásában, életformájában egyre tudatosabban alakítja a költői életformának megfelelő személyiséget. Mindenekelőtt azonban behízelgően kedves, játékos, rokonszenves fiatalember ekkor; s „nagy költő” voltában is sok még a játék. Ekkori arcképeiről megnyerő, vidáman bizakodó fiatalember tekint le ránk, híres-legendás művészies nagy haja már hátrafésülve keretezi jellegzetes vonalú fejét; erős 69 ívd. Szabolcsi: i. m. 723., 734. — Gellert Oszkár szerint (Kortársaim. Bp. 1954. 324.) "J- A.-t akkor láttam először, amikor Juhász Gyula ajánlólevelével 1921-ben eljött a Nyugat szerkesztőségébe. Osvát elolvasta Juhász Gyula ajánlólevelét. . . Átvette a J. A. verseit és betette az irattáskájába. Néhány nap elteltével érdeklődésemre, hogy milyenek ennek a rokonszenves gyereknek az írásai, azt felelte, hogy még nem elég érettek. De a fiú tehetségesnek látszik. József Attila azután postán küldözgette szinte hetenként újabb és újabb verseit. De Osvát gondosan betette mind az irattáskájába és hazavitte . . .” Ebben az elbeszélésben, nyilvánvaló a tévedés; 1921-Ъеп József Attila még nem ismerte Juhász Gyulát, — 1922 őszétől kezdte el küldeni verseit a Nyugathoz, akkor sem hetenként; járhatott ugyan egyszer személyesen is a szerkesztőségben, de erre más adatunk nincs. Gellért O. különben utóbb még egyszer megírta az esetet, de már 1923-as dátummal. (JA, a Nyugat és Babits. Magyar Nemzet 1958. márc. 29.) — Itt jegyezzük meg, hogy tévedésen alapulhat Gergely Sándornak az az állítása, hogy József Attila a Világban is megjelentetett verseket; a Világot átnézve, nem találtuk nyomát a közlésnek; a lap különben is kevés verset közölt, s ha igen, akkor is Zsolt Bélától. Az bizonyos, hogy a költő is várta: a Világ majd fog tőle verset hozni: ,,A Világ nem küldött sem pénzt, sem verset nem hozott még, az Etus fölmehetne y26 órakor a szerkesztőségbe, hogy Zsolt Bélánál a dolgot megsürgesse ...” — írja május 11-i levelében. — A versek honoráriuma különben ez idő tájt: ,,1500—5000 korona. (Kétnapiszűkös zsebpénz.)” Nyugat 1923. V. 15. Árkádia 718. 452