Szabolcsi Miklós: Fiatal életek indulója. József Attila pályakezdése - Irodalomtörténeti könyvtár 11. (Budapest, 1963)
V. „Már elhagyom e kis vidéki várost…”
A verset különben maga is annyira fontosnak tartotta, hogy eredetileg a Szépség Koldusa utáni kötet címadó verséül választotta; már ez a szándék is világosan mutatja a fejlődést az 1922. őszi szépségbe-meneküléstől a minden emberért küzdő költő-messiás képzetéig. A legutolsó harcos azután csak egy ciklusa lett a Nem én Idáitoknak) s a Nem én kiáltok cím már más fejlődési fokot jelez.78 A legutolsó harcos megpendítette hang folytatása a nagy port felvert Lázadó Krisztus is —, amely néhány nappal utána, április 29-én készült el. Itt is a korral, az ellenforradalmi renddel való szembenállás, inkább általános lázadás, a rosszérzés és reménytelenség — kimondása formájában, mintsem tudatos, politikailag célratörő forradalmisággal. Itt is átalakul a költő; nem mindent megoldó Messiássá, hanem Krisztussá; s itt is azonos lesz a költő-Krisztus a dolgozó emberrel, a ma kínlódó, vergődő közemberével. Itt is nyilván Adyé az indítás, bár a Krisztus-téma az évek legdivatosabb témái közé tartozott.79 A mat is, a munkás-paraszt-szövetséget is örökre eltemetettnek vélte . . (uo. 373.) Kevésbé értünk egyet Révai Józseffel, amikor ezekben a versekben (A legutolsó harcos-ról és a Nem én kiáltok-ról van szó) egyúttal „több mint ösztönös oppozíciót” lát az „új népiesség”-gel szemben. Mint majd alkalmunk lesz kifejteni, ez az „új népiesség” ekkor egyedül Erdélyi Józsefet jelentette, akitől József Attila (kb. egy év múlva) tanult is, s csak jóval később haladt túl rajta. 78 Ed. Radnóti Miklós: Jegyzet a Hátrahagyott versekhez.; Galamb: Makói évek. nő-in. 79 A képzet kialakulásában az Ady-hatásra s József Attila más önkrisztusító verseire már utaltunk. — Nálunk Ady mellett leginkább Dosztojevszkij hatására lett ismertté a szenvedő Ember-Krisztus képzete. Az ő nyomán még a munkásmozgalom, sőt a kommunista értelmiség egyes köreiben is divatossá vált (ld. Lengyel József: Visegrádi-utca. Bp. 1957. 175 —176.) Részletes adatok a Krisztus-téma forradalmi célzatú elterjedésére, illetőleg a Dosztojevszkij hatásra, s a neo-krisztiánizmusra: József Farkas : Magyar—orosz irodalmi vonatkozások 1917—1919. (Tanulmányok a magyar—orosz irodalmi kapcsolatok köréből, szerk. Kemény G. Gábor. Bp. 1961. III, 12. skk. 44—45.) Vö. még Komlós Aladár : ItK 1962. 3. 365. — Hogy a téma mennyire a „levegőben” volt, azt érdekesen bizonyltja József Attila barátjának, Terescsényi Györgynek a Szegedi Napló 1922 nagypénteki számába írt cikke, amelyben Krisztust „ösztövér testű, csapzotthajú fiatal zsidónak”, „ténfergő koldusnak”, a „világ szemetjének” mondotta — s a szegény nép képviselőjének ábrázolta. A Szegedi Uj Nemzedék tajtékozva követelte akkor is a megtorlást. (Az adatokra Iá. Péter L.: JA Szegeden. 6.) — AKrisz-460