Szabolcsi Miklós: Fiatal életek indulója. József Attila pályakezdése - Irodalomtörténeti könyvtár 11. (Budapest, 1963)
V. „Már elhagyom e kis vidéki várost…”
Énekét, ,,a melegszívű Költőnek, a nagyszívű Embernek, aki örök Atyám és Bátyám, nagy szeretettel”, dedikálva, s ajánlásképpen megtoldva még egy ráadás-verssel. A fiatal, induló költő számára a szegedi Juhász Gyulaünnepségek nemcsak azért maradtak nevezetesek, mert mesterét ünnepelték, vették körül nagy emberi szeretettel, hanem azért is, mert megismerhette Kosztolányit és Babitsot. Ekkor még nem igen szövődhetett köztük nagyobb barátság; az induló fiatalember a negyvenévesek számára nem jelenthetett sokat, József Attila így tehát bizonyos keserűséggel gondolt vissza a szegedi napokra; s a Dugonics-társasági sérelem mellé most még ez a bántás is társulhatott. Objektíve nem érte méltánytalanság; de aki tizennyolcéves, most indul költői pályáján, s Juhász Gyula barátja, — az magát érzi a világ középpontjának, de legalább is olyan figyelemreméltó jelenségnek, akivel érdemes foglalkozni. Kosztolányit ekkor még nem érdekli József Attila, — Babits meg túlfélénk s magábazárkózott, s számára a Fiatal Költő ekkor Szabó Lőrinc.84 A szegedi Juhász-ünnepségekről maradt emlékül számára egy fénykép, amely a Múzeum lépcsőin együtt ábrázolja az ünnepély résztvevőit; ő a maga példányát Juhász Gyulától 94 94 Basch Lóránt (Egy literáris per története. It, 1959. 409—410) szerint ,,J. A. izgatott várakozással nézett találkozása elé a legnagyobbnak mondott élő költővel, Babits-csal. 6 maga mondta ezt így nekem évek múlván (1934 decemberében) . . . ’Olyasmit éreztem iránta — szó szerint idézek —, mint a szerelem.’ Remélte, hogy ugyanúgy, mint Juhász Gyulával, Babitscsal is 'mindjárt jóban lehet’. De az — ismét az ő szavait idézem — 'sehogy sem akart rólam tudomást venni’.” Basch Lóránt szerint ennek az lehetett az oka, hogy „Babits nyilvános szereplések előtt mindig lámpalázzal küzdött. Ilyenkor nehezen volt megközelíthető . . . Körülfogták a régi barátok, szegedi tanár korából és a helybeli intellektüel hódolók. Figyelmét ezek lekötötték. Nem sok hajlandóságot mutathatott, hogy a körülötte sürgölődő fiatalemberrel, ki szeretett volna legújabb verseiről véleményt hallani, különösebben foglalkozzék.” — Semmi okunk az elbeszélés hitelességében kételkedni; bár feltehető, hogy 1934-ben túlzottan az akkori időszak érzéseit vetítette vissza József Attila a múltba — ha valóban így beszélt. Láttuk ezenkívül, hogy Babits Mihály ekkori költészete csak időnként állt hozzá közel. — Abban nem követhetjük azonban a cikk íróját, hogy ez a rosszul sikerült találkozás lett volna „Babits-ellenes hangulatának csírája”. Basch Lóránt ugyanis Babits Mihály és József Attila vitáját elsősorban pszichológiai (apa —fiii) — s nem irodalmi, társadalmi indítóokra — óhajtja visszavezetni; azért tulajdonít az első találkozásnak ilyen jelentőséget. 470