Szabolcsi Miklós: Fiatal életek indulója. József Attila pályakezdése - Irodalomtörténeti könyvtár 11. (Budapest, 1963)
VI. Kitekintés és korkép
lakatos Péter Pálnál is, József Attilánál is társadalmi kérdés rejlik; a háború után útjukra induló fiatalok kiúttalansága, elégedetlensége — a magyar társadalmi fejlődés megrekedtségét tükrözi. Néhány évvel utóbb — amikor Lakatos és József Attila útja előbb a Bartha Miklós Társaságban, majd az illegális Pártban találkozni fog — már a magyar közélet egyik nagy port felverő vitakérdésévé érik ez a most még lírai panaszban, prózaverses suttogásokban elmondott probléma.21 Nem a fiatalok folyóiratának indult, de lassanként azzá válik a Kékmadár. Előbb Feiwel Miklós, gazdag szülők literátor gyermeke adja ki; Színi Gyula lesz a főszerkesztő, a fiatal Gergely Sándor a segédszerkesztő, az előbbi a tekintélyes idősebb írókat hozza, Gergely a lázadó, baloldali fiatalokat. Első számai 1923 márciusától még „nagy nevekkel” (Babits Mihály, Kosztolányi Dezső, Bródy Sándor, Szép Ernő, Krúdy Gyula, Nagy Lajos) büszkélkednek, de a későbbiekben inkább a fiatalok egy csoportja nyer tért. Prózában azt a nyers-lihegő, naturalisztikuslázadó, a szegénységet és a társadalom alját bemutató irányt kedvelik, amelyet Gergely Sándor, Kodolányi János és Rab Gusztáv, ez a furcsa irodalmi kalandor képvisel, költészetben pedig ugyancsak a robusztusan-dühösen lázadókat: az első számokban a lírai anyag hangját Erdélyi József és Fenyő László adják meg, mellettük Vér Andor, Berkovics Pál, Zsolt Béla, Strém István, Tass József, Merényi Ferenc nevét olvassuk, „dekadens”, kitörni akaró, lázadó versek alatt, Bálint György egy szonettjét s József Attila versét. Bírálatban is egyre inkább a közösségi, a lázadó mellett törnek lándzsát: Hevesy Iván az új líráról szólva Whitmant emeli magasba; Rab Gusztáv Mocsárlázát dicsérik; s bírálják a megjelent versesköteteket banalitás, üres szépség, jelentéktelenség miatt. Néhány szám után azonban elfogy a kiadó Feiwel Miklós apjának pénze; ekkor veszi át a folyóiratot Balogh Vilma, ez az aktív, szertelen, központot teremtő egyéniség. Gergely Sándor megvált a laptól, — s a szociáldemokrata írók egy csoportja került közelebb hozzá. Balogh Vilma jó érzékkel támogatja azokat a fiatal tehetségeket, 21 Vö. Király István : Kortárs 1959. 459 — 51; a húszas évekről szólva, 6 inkább a jobboldali, értelmiségi fiatalságról szól; ennek irodalmi szószólója leginkább Szabó Dezső volt. 562