Szabolcsi Miklós: Fiatal életek indulója. József Attila pályakezdése - Irodalomtörténeti könyvtár 11. (Budapest, 1963)
VI. Kitekintés és korkép
jelezheti azt a végső, s talán nem is folytatható finomságot s csiszoltságot, amely felé Babits, Tóth Árpád eredményeit lehetett folytatni. Ő is — mint a fiatal József Attila — sok és változatos formát használt; habár talán fátyolozottabban, finomabban versel, ritmushatárokat s rímeket jobban elmosva, nála is felfigyelhetünk a klasszikus metrumok kedvelésére, a babitsi bonyolult képletek továbbkombinálására: Ó hány Atlantisz nyugszik a mélyben, hány szénszin palota, Bennük hűvös hullám jár, loccsan nyugtalan ide-oda, S nékünk örökre ismeretlen sarakban éji csirák Bomolnak egyre s magvát szórja száz csodakelyhü virág. (Holdas éj) Mint József Attiláé, nyelve 1923 körül kezd bonyolultabb stüizáltabb lenni: az alanti vers az Ezerfárosznyi végzettéi lehet egyidős: Nem merek rádnézni : éjszakázó Fáklyaszemem összekormozna ; Nem merek rádnézni : reszkető, rázó Szerelmem láza rád is bajt hozna. (Nem merek rádnézni . . .) Más, közelebbi érzületi vagy formai kapcsolatot a két fiatal költő közt nemigen találhatunk; talán kevéssel mégis többet egy fiatal debeceni költő, Gulyás Pál első verseivel. Ő is idősebb, mint József Attila, mikor első kötete megjelenik: 1923-ban lát napvilágot Juhász Gézával együttesen, Nyíregyházán, a Testvérgályák ; Gulyás már huszonnégy éves ekkor, a Nincsen apám sem anyám kötet József Attilájával egykorú. A Testvérgályák olyanfajta képet mutat mégis, mint a Szépség Koldusa : egy tehetséges, forrongó, kialakulatlan költőét, aki mestere nyomán indul, s keresi a korban saját mondanivalóját. Gulyás mestere — úgy tűnik — Ady: de Ady mellett nem annak kortársai, hanem korábbi költők; Gulyás visszafelé hosszabbítja meg az Adyhangot, Komjáthy Jenő és Reviczky Gyula hatásával párosítja; képzetkincse, problémaköre a múlt század végi filozófiához kapcsolódik. látomásokkal, metafizikai sejtésekkel teli költészet; sokszor szónokias, sokszor régies-vidékies, de látnivaló: a kor kérdései elsősorban filozófiai síkon izgatják; a lét értelme, Isten és a halál kérdései foglalkoztatják. Nagyon is kiegyensúlyozat584