Szabolcsi Miklós: Fiatal életek indulója. József Attila pályakezdése - Irodalomtörténeti könyvtár 11. (Budapest, 1963)
VI. Kitekintés és korkép
Termésim kincsei, szivem fukar Kamráiból, kikre irigy vagyok, A bőségben pergő, százajku dal, Énekeim : ime, omoljatok ; Függeszkedőn, szikláimról, ezüst Gyűrűkben, mint kék-fürtü zuhatag, Vagy változó zene, korom s derűs Szavak önkénye, mély titku szavak ; — Felidézlek mágus-botom tüzes Végével, bűv-tudással, mely kemény. Toppantva hívlak : híveim, ügyes Jelenések, táncoljatok elém ! A nyolc vers között akadt persze gyenge is, túlzottan adys is, nyilván jóval korábban született is; köztük a József Attila korábbi sátános verséhez oly hasonló Érés. De József Attila mégis megérezte bennük a tüzes türelmetlenséget, a nyugtalanságot, de a bátorságot, dacot is; megérezte a helyét-nem-találást, azt a fuldoklást a kor légkörében, amely mindegyikből sugárzott; s egyben, a Messiást váró Földben nyíltabban is ki vehette az — adys frazeológiában kitörő — jobbra-várást, lázadozást: a versben célzást érezhetett a forradalomra, a Tanácsköztársaságra; a vers bátorságát a kozmikus vízióba fúló versvég sem csökkenthétté: Előbb csak véresen táncolt a por És ősz mondák füstölgő szava ritt : Hogy világos nappal süketítő Üstökös jön kelettől nyugatig. Aztán egymásban fürödtek nyarak És lángok villantak az éjbe már — S eldohogták morgó, vén táltosok, Hogy újra jelenések éve jár. Fodor József „jelenések évét” várja ekkor; várja s idézi az ellenforradalom hosszú évtizedein át; s bár sohasem lesz konkrétebb, nem válik tudatos, szocialista forradalmárrá, hűtlen sem lesz soha Ady tanításához; s mindevvel — költészetéből kitűnő emberi, alkati jellemvonásaival is, bátorságával, friss indulataival, dacával, lázadozásával — nagyon is közel állt József Attilához. Az ő indulása és irtja is példa rá: Ady után, az 587