Szabolcsi Miklós: Fiatal életek indulója. József Attila pályakezdése - Irodalomtörténeti könyvtár 11. (Budapest, 1963)
Zárszó
nek így valóságfedezetük van nálunk; s amikor közös gondolatokra utaltunk, mindig avval kellett tennünk: más értelmet nyernek a szavak. Arról akartunk szólni: hogyan indul egy fiatal költő az 1920-as évek Magyarországán. Nagyon fiatal még: indulása nagyon korai; kortársai még iskolapadokban ülnek, amikor ő már első kötetét jelenteti meg; az összehasonlítás — a pontosan vele egyidősekkel — azért volt nehéz. Annyit azonban talán sikerült ábrázolnunk: hogyan sűrűsödik össze, tükröződik s jelképeződik József Attila sorsában a magyar proletariátus fiának sorsa; családjában, gyerekkori küzdelmeiben, felfelétörésében, harcában a műveltségért, a szépségért, az emberi teljességért, a harmóniáért — hogyan tükröződik egy egész elnyomott osztály küzdelme. S talán azt is: költői indulásában sokban közös a kor induló magyar költőivel; az ellenforradalom első éveinek nyomasztó légköre, a közös mesterek, a közös mondanivaló: a lázadás, a kitörés a fojtogató gyűrűből, a vágy a tisztaságra, harmóniára, a szépségre sokszor hasonló szavakat ad ajkukra; s talán azt is sikerült bemutatnunk, milyen azonos költői képzetkinccsel, megoldásokkal, nyelvvel indulnak a fiatalok. S végül: ha egyelőre közvetetten is, távolról is, de a fiatal József Attila hangja az európai költők kórusába illeszkedik. S ugyanakkor: talán az is kitűnt, — hogy már e korai években sokban különbözik is attól, amit átlagosnak lehet tekinteni; gondos figyelő már észreveheti a kor általános mondanivalója mellett az egyéni színezetet is. Élete, sorsa is — különösen 1919 után — rendkívüli, különleges, konfliktusokkal terhes s nagy megerőltetést kívánó; költői indulása is különbözik sok kortársáétól; nemcsak abban, ahogyan tehetségének sajátos-különleges jelei kiütköznek s megmutatkoznak legkorábbi verseiben is, hanem abban is, hogy bizonyos kor-problémákat, kortársait is érintő kérdéseket ő mélyebben, saját élete keserves tapasztalataival megerősítve él át, bizonyos hangjai mélyebbről fakadnak fel; hangja keservesebb s elkeseredettebb, s a harmóniát, nyugalmat, békét áhítás nála teljesebb és nagyobb. Mindezzel együtt is csak: induló fiatal költő még a tizennyolc éves József Attila: ígéretes, tehetséges kezdő. Igazi kibontakozásához még hosszú évek kellenek. 606