Szabolcsi Miklós: Fiatal életek indulója. József Attila pályakezdése - Irodalomtörténeti könyvtár 11. (Budapest, 1963)
II. A gyermekkor
járultak egy adott szerencsétlen pillanatban egyensúlya felbomlásához. Szép-beleérzőn szól erről Váci Mihály: ,, . . . Vannak idegbetegségek, melyek általában függetlenek a kortól és társadalomtól, de hogy ezek az idegbetegségek kirobbannak-e és mikor és milyen mértékben, megfogannak-e és kiben, annak olyan kivert kutyáéhoz hasonló sorskörülmények a döntő okai, mint például a lelenci gyerekek sorsa . . . Láttam e gyerekek életét. Iskolámban annak idején minden évben legalább 12 —16 ilyen gyermeket tanítottam. Kemény, vastag rabruhaszerű ceig öltönyeikből, ha a padban föléjük hajoltam, csak úgy dőlt a bűz, a pára, mert az istállóban aludtak, vagy a pitvar vackain. Ha magyarázólag felemeltem a kezem, már ijedt kutyaként kapták el a fejüket az örökös veréstől beléjük idegzett félelemmel . . . Gyerekkoromban a szomszédban volt egy hétéves fiú, akit a szülei műhelybe adtak. A nevelőszülők minden este félholtra verték a gyereket. Mi, többiek előbb mulattunk ezen, hetekkel később már hisztérikus sírással riadtunk fel éjszakai álmunkból, annyira, hogy végül szüléink feljelentették a két gyermekkínzót. Nem felejtem el, ahogy ez a kis kölyök a hordók közé leguggolva üvöltött és nyüszített a csapkodó szíj és a rúgások alatt. Nem hiszem, hogy az értelem regenerálhatja önmagában azokat a sérüléseket, amelyeket az ilyen állati félelmek gyermekkorban okoztak. Ha ilyen tényeket alaposabban megvizsgálnánk, kiderülne, mint ahogy József Attila verseiben mindenütt nyomon követhető, hogy József Attila későbbi .általános örök-emberi és egyetemes’ szenvedései mennyire nem 'misztikusak és örök-emberiek’, de pokolbélien társadalmi eredetűek már gyermekkorban a proletariátus rugdaltságának, megkínzottságának következményei voltak.”39 fjs igaza van Jolánnak: ha Öcsöddel lezárult volna megpróbáltatásainak sora, talán nyomtalanul elmerült volna a feledésbe, de a későbbi ismétlődő megaláztatások felfokozták az első élményt is. József Attila maga hangsúlyozta, ami talán a leglényegesebb: a falusi szegénygyerekek életét élte; tehát saját kiszolgáltatott sorsában sok tízezer szegény lelenc sorsában osztozott, s osztozott sokmilliónyi falusi szegénygyerek sorsában. Bizonyos-39 Váci Mihály: Felelj—innen vagy? (Lírai dokumentáció József Attiláról.) Kortárs 1962. dec. 1856—1857. 77