Szabolcsi Miklós - Illés László (szerk.): „Jöjj el, szabadság!” Tanulmányok a magyar szocialista irodalom történetéből. II. - Irodalom - szocializmus 2. (Budapest, 1967)
Botka Ferenc: A Sarló és Kalapács (1929-1937)
sommázását a kritikusok felelősségének a felvetésével zárnánk. A szektás, „balos” értékelések mögött valóban a stratégia és taktika egyes megállapításai állnak. A legkirívóbb hibák és tévedések azonban a már amúgy is túlzó politikai irányvonal egyéni túllicitálásából fakadtak. Különösen szembeszökő ez azokban az esetekben, amikor a kritikai és elméleti terminológiába burkolt ítéletek mögött személyeskedő indulatok húzódnak. A rappista irodalompolitikának ez az elfogult, szubjektív indulatokkal párosuló gyakorlata kevés haszonnal járt. „Protekcionizmusa” egészségtelen feszültségeket teremtett magán a proletárirodalmon belül is, igazságtalan ítéletei, tévedései fékezték, akadályozták szocialista irodalmunk egészének külső vonzását, egészséges kibontakozását. Az átmenet évei (1933—1934) A platformtervezetet helyreigazító széles vita s a szovjet irodalmi élet új jelenségei mind arra serkentették proletárirodalmunk Szovjetunióban élő képviselőit, hogy nézeteiket alapos revíziónak vessék alá. Ilyen szempontból különösen tanulságos volt a szovjet írószövetség szervező bizottsága által rendezett plénum, amely 1932. október 29-e és november 3-a között ülésezett Moszkvában, s amelyen a magyar írók közül Barta Sándor, Gergely Sándor, Hidas Antal és Illés Béla is részt vett. E plénum élesen elítélte a proletárírók szövetségének irodalompolitikai gyakorlatát, részletesen megindokolta a BAPP feloszlatásának szükségességét, s a jövőt, a kibontakozás kérdéseit a széles irodalmi egység jegyében tárgyalta.162 A plénum alapos önvizsgálatra késztette a MAPP magyar szekciójának volt tagjait, akik a szervezet feloszlatása után a Forradalmi írók Nemzetközi Szövetségében tömörültek, s annak titkársága mellett alakították meg a „magyar bizottságot”.163 E meginduló egészséges erjedés igen értékes, de eléggé elfeledett dokumentuma az a határozat, amely a fenti bizottság nevében Mire tanít bennünket a szovjetírók plénuma címmel jelent meg a Sarló és Kalapács 1933. évfolyamában.164 E határozat az önkritika jegyében született, s jelentősége, tartalma messze túlmutat a platformtervezet adottságain. Kezdeményezői fő feladatuknak tekintették, hogy okuljanak „a feloszlatott orosz proletárírószervezet hibáiból”, s a hibák kijavítását a legégetőbb kérdés, az irodalmi szövetségesek kérdésének felülvizsgálá162 A hat napig tartó, — kongresszusnak is beillő — megbeszélések eredményeit Barta Sándor foglalta össze: A szovjet írók plénuma e. cikkében (SK 1932. 12. sz. 46— 48.). 163 A szövetségen belül azelőtt is működött ilyen jellegű csoport, munkája azonban akkor nagyrészt csak névleges volt. 164 —: Mire tanít bennünket a szovjetírók plénuma. (SK 1933. 2. sz. 33—37.) A névtelenül megjelent publikáció kezdeményezője és szerzője, szerintünk, a platformtervezet párthozzászólásához hasonlóan Lippay Zoltán volt. Erre utal a dokumentum differenciált társadalomlátása, nagy anyagismerete — s több kortárs „negatív” válasza. Sem Gergely Sándor, sem Hidas Antal, sem Illés Béla nem emlékezik arra, hogy a megszövegezés munkájában részt vett volna. Matheika János szerzősége azért sem jöhet szóba, mert a platformtervezet vitája után Matheika teljesen visszavonult, s csak az általa vezetett Nemzetközi Bibliográfiai Intézet ügyeit intézte. 287