Szabolcsi Miklós - Illés László (szerk.): „Jöjj el, szabadság!” Tanulmányok a magyar szocialista irodalom történetéből. II. - Irodalom - szocializmus 2. (Budapest, 1967)
Bokor László: Jószef Attila Bécsben
politikai — Becsben szinte korlátlan szabadságot élvező — irányzata közt. Az ausztromarxisták — Otto Bauer, Max Adler, Rudolf Hilferding, Karl Renner — munkásságával szemben a húszas évek közepén már kibontakozott a kommunisták tevékenysége is: Johann Koplenig, Ernst Fischer, a Friedländer házaspár, Toman, Koritschoner, Frey vezetésével, akik már a leninizmus érvényesítésére törekedtek. De voltak képviselői Bécsben az anarchizmusnak és más antimarxista irányzatnak is (Arnold Winkler: Die Entstehung des Kommunistischen Manifest; Georg Klein: System eines idealistischen Sozializmus). Különös erővel folyt a harc a trockizmus ellen.74 József Attila is eljárt a filozófiai fakultás két szocialista professzorának, Kari Grünbergnek és Max Adlernak előadásaira és „gyakran találó megjegyzésekkel kísérte a hallottakat”.75 Megcsodálta a Breitner-házakat, a népfürdőket.76 Mégis, az ausztromarxizmus a legjobb elméleti képviselőinek munkájával sem vonzotta, hiszen a szociáldemokrácia az ő szemében nem volt forradalmi áramlat. Bécsben a maga számára legvonzóbbnak az anarchizmust találta, Párizsban is tart ez a kapcsolat, ahol egy ideig tagja egy anarchista-kommunista szervezetnek, még 1928 —29-ben is anarchistának vallja magát.77 A diákotthonban a legkülönbözőbb szocialista és anarchista tanokat olvassa — írja Espersit Jánosnak 1926. február 8-án és így fejezi be levelét: „éljen az egész világ szociális forradalma, éljen a szindikalizmus útján létrehozandó kollektív lelkű emberiség anarchiája.”78 Németh Andor szerint „Bécsben megismerkedett az ottani magyar anarchista csoport vezetőjével, Weilerrel, aki nagy hatással volt rá. Lelkes hallgatója volt az osztrák Pierre Ramus előadásainak is”.79 Az anarchisták körével közelebbről Fritz (Forgács) Géza magyar emigráns ismertette meg, aki újságpavilonjában keresethez, hónapos szobájában egy ideig szálláshoz juttatta József Attilát. Fritz közeli kapcsolatban volt a Bund der Herrschaftlosen Sozialisten nevű anarchista egyesülettel. A szervezet Pierre Ramus irányításával működött, aki nagytekintélyű embernek számított a munkásmozgalomban. Abban az időben emlékezetes vitát folytatott egy jezsuita teológussal a vallás és az anarchizmus ellentétéről, a Rathaus nagytermében. A vita első felében — a baloldali hallgatóságnak úgy tetszett — a jezsuita győzött. A második vitaestre a rendfőnök tilalma miatt már nem került sor. A Rathaus nagytermét zsúfolásig megtöltő közönség közt József Attila is élvezettel hallgatta a vitát. Akkor ismerkedett meg a Weiler és Menzer, Bácsik József és Czibor István nevű anarchistákkal.80 Weiler „kommunistának vallotta magát, de nem tűrt 74 Geschichte der Republik Österreich. Hrsg, von Heinrich Benedikt. Verlag R. Oldenburg. München. 1954. 471. és M. Knoll: Soziologie in Österreich seit 1918. Universitas Vindobonensis. Regina Verlag, Wien 1952. 133—34. 75 Kovács György: I. na. = EK 154. 76 Vágó Mártának írja 1928. szept. 12-én: „Hogy lelkesedsz a Breitner-házakért, jól tudom, magam is ösmerem őket, nemkülönben a Volksbadokat, ahol — minden kerületben van — magam is fürödtem hetenként háromszor.” Csillag, 1949. jan. sz. 44. 77 Levél Kuncz Aladárnak. 1928. ápr. 25. Petőfi Múzeum. JA lev. JA 428. 78 Péter László: Espersit János. Bp. 1955. 68—69. 79 Németh Andor: József Attila és kora. Csillag, 1948. febr. sz. 23. 80 Forgács Géza szíves szóbeli közlése. 7 97