Szabolcsi Miklós - Illés László (szerk.): „Jöjj el, szabadság!” Tanulmányok a magyar szocialista irodalom történetéből. II. - Irodalom - szocializmus 2. (Budapest, 1967)
Bokor László: Jószef Attila Bécsben
de csak a lázongó kávéházi intellektuelek anarchista társaságáig jut el. 1930-ig, amíg közvetlen, gyakorlati kapcsolatba nem jut a munkásmozgalommal, ez jellemző szocializmusára. Érdekes bizonyítéka ennek az „individuális kollektivizmusnak” egy 1928-ból származó önjellemzés: „Tiszta és tökéletes forma. Ezen belül az emberség sokszor fönséges s sokszor derűs heroizmusa, mélynek szimbólumát csak a munkásosztályban, egyénenként pedig az osztálytalan intellektuellekben látja.”86 Úgy gondolom, akkor sem tévedünk, amikor József Attila már érett elméleti írásainak doktrinérségét, a szocializmus végső elvi-etikai kérdéseit feszegető elvontságát, sokszor alig-alig taktikus alapállását, absztrakcióra rendkívül hajlamos gondolkozásmódján — Hegel hatásán kívül — az anarchizmussal való találkozás korai élményében is keressük. Érdemes megemlíteni, hogy teljesen más egyéni adottságok, történelmi körülmények között, de Szabó Ervin marxizmusára ugyanilyen hatással volt az anarchoszindikalizmus. De a legfontosabb közös ok: Szabó Ervin is, József Attila is alig vagy csak kevéssé ismerték az opportunizmust és anarchizmust egyaránt meghaladó leninizmust.87 Bécsi magyar emigránsok közt Teljes politikai széttagoltság, számtalan apró frakció, a közös nyelv hiánya, konklúzió nélküli viták emléke, bizalmatlanság és türelmetlenség egymás iránt — ez jellemzi a bécsi magyar emigrációt 1925 őszén, amikor József Attila oda megérkezik.88 Lapjaik megszűntek, mindössze Kassák Mája és Fényes Samu Diogenese tengődik még, szomorú és bizonytalan az írásból élő emigránsok sorsa. A Horthy-rendszer előtt nem kompromittáltak közül többen már csendben hazatértek; a kommunisták nagy része Moszkvába, Berlinbe, New Yorkba utazik tovább. A többség azonban még vár, 1925 folyamán a magyar lapok több ízben megpendítik az amnesztia lehetőségét. De 1925 szeptemberében a kommunista vezetők letartóztatásával újból a Horthy-rendszer antidemokratikus, munkásellenes politikájára terelődik az emigránsok figyelme.89 Elképzelhető, milyen elborzadó érdeklődéssel vették körül a fiatal költőt, aki magáról is azt állította, hogy „Horthy hatóságainak üldözése elől menekül”90, s friss szemtanúként számolt be a rendőrterrorról. Az irodalom ügyeit is számontartó emigránsok hírből már ismerték, hiszen a Lázadó Krisztus sajtóperét a magyar lapok mindkét tárgyalás alkalmával ismertették. „Bátor viselkedése a bíróság előtt — írja Németh Andor — megnyerte számára az emigráció szimpátiáját.”91 86 Mónus Illés és Szakosíts Árpád, a Társadalmi Lexikon szerkesztői életrajzi adatokat kértek József Attilától a lexikon részére. L.: József Attila ismeretlen kézirata életéről és költészetéről. Új Idők, 1949. jan. 1. 9. 87Vö. Révai József: Szabó Ervin helye a magyar munkásmozgalomban. = Marxizmus és magyarság. Bp. 1946. 61 — 71. 88 A bécsi emigrációról részletesebben 1. József Attila bécsi költeményei c. tanulmányomat. ItK 1964. 318 — 26. 89 Nemes Dezső: A KMP harca 1919 augusztusától 1929 őszéig. Bp. 1956. 25. 90 Kovács György: I. m. = EK 150. 91 Németh Andor: József Attila és kora. Csillag, 1948. febr. sz. 21. 100