Szabolcsi Miklós - Illés László (szerk.): „Jöjj el, szabadság!” Tanulmányok a magyar szocialista irodalom történetéből. II. - Irodalom - szocializmus 2. (Budapest, 1967)
Bokor László: Jószef Attila Bécsben
Nincs kizárva, hogy ezen az esten József Attila is részt vett, de Fényes Samuval, Lesznai Annával, Lukács Györggyel minden bizonnyal 1926 áprilisában került közelebbi kapcsolatba. A Diogenes-est sikere is mutatja, hogy Fényes Samu mennyire köztiszteletben álló egyéniség volt az emigráció különféle frakciói szemében. A hatvanas éveiben járó emigráns fiatal korában Kassán és Budapesten volt ügyvéd, radikális polgári ateista, vezetője a Szabadgondolkodók Egyesületének, amelyből a Galilei-kör is kinőtt. Számos színművet írt, mint filozófus Darwin, Haeckel, Ostwald híve, a monista materializmus hirdetője. Antiklerikális propagandájáért a Tanácsköztársaság bukása után bebörtönözték, holott semmi hivatalt nem viselt. Kiszabadulása után Bécsbe emigrált, ahol 1923 júniusában indította meg Diogenes című hetilapját, a másfél íves, narancssárga borítójú kis füzetet, amelyet nagyrészt maga írt, szerkesztett, tördelt és terjesztett Szlovákia szabadgondolkodó értelmiségi köreiben. Lapjában főleg antiklerikális propagandát folytatott, szerinte ,,a fekete veszedelem fenyegetőbb, gonoszabb, mint a fehér, a klerikális veszedelmesebb, mint a sovinizmus meg a reakció, mert magában egyesíti valamennyit”.101 Nézetei a polgári liberalizmus eklektikus változatát képviselik. Antikommunista volt, de gyűlölte a jobboldali szociáldemokrácia meghunyászkodását is. Legfőképpen a Horthy-rendszer klerikális-nacionalista antiszemitizmusát támadta. Magyarságán belül is a zsidó népiség öntudatos hirdetője, bár mindig elhatárolta magát a cionizmustól. Folyóiratában zsidótárgyú regényeket írt (Jidli második változása), de megszólaltatta — egyébként mindenfajta szerkesztői koncepció nélkül — az emigráció összes irányzatát. így Lesznai Anna, Hernádi (Hercz) György, Kassák Lajos, Komlós Aladár, Németh Andor, Barta Lajos, Kaczér Illés, Cziffra Géza, Sebesi Ernő szerepelt a legtöbbször. (Külön érdeme a kis folyóiratnak, hogy benne jelent meg Balázs Béla: A lírai érzékenységről című, ma méltatlanul elfeledett líra-elméleti tanulmánya.) Minden bizonnyal Német Andor ismertette meg a fiatal költőt Fényes Samuval 1926 tavaszán, mert az első József Attila vers, a Tiszta szívvel 1926. április 10-én jelenik meg a Diogenesben. A május 8-i számban A rák és a Páncélvonat című verseket közli a lap. Ezután következhetett az az est, amelyre Nádass József emlékezik, ugyanez a szám hirdeti május 15-re Fényes Samu szerzői estjét az Arkaden Cafe helyiségében (Universitätsgasse és Reichstrasse sarkán), Németh Andor, Balázs Béla, Gáspár Endre, Lorsy Ernő, Gáspár Endréné, Lesznai Anna, Barta Lajos, Hajnal Jenő, Reinitz Béla közreműködését ígérve. Ez alkalommal fogadták szeretetükbe, dicsérték verseit a Nádass emlegette neves írók, és ettől a dicsérettől elragadtatva írta meg Fényes Samu a maga kritikáját — az elsőt, amely József Attiláról az emigrációban megjelent — a Diogenes május 22-i számában: ,,József Attila. Ehhez a névhez hozzá kell szokni szaporán, mielőtt a fejünkre nő, mert hogy nőni fog, nagyra, virágossá, igazi költővé, azt olyan biztosra veszem, hogy senki sem verheti ki a fejemből. 101 Uo. 1923. 6. sz. 103