Szabolcsi Miklós - Illés László (szerk.): „Jöjj el, szabadság!” Tanulmányok a magyar szocialista irodalom történetéből. II. - Irodalom - szocializmus 2. (Budapest, 1967)
Bokor László: Jószef Attila Bécsben
József Attila számára azonban még nagyobb öröm, hogy Balázs Bélának és Lukács Györgynek is tetszenek a versei. Sugárzó örömmel jelenti nővérének: „Itt említjük meg, hogy Lesznai Anna, Balázs Béla és Lukács György igen nagy költőnek tartanak, különösen az utóbbi — mint az első világirodalmi — nem kozmopolita! — kvalitásokkal rendelkező proletárlírikust. . .”106 Egészen bizonyosan tudja — hiszen ismeri Landlert és Alpárit is —, hogy Lukács György a kommunista párt egyik vezetője, ideológusa, aki esztétikai tekintély a német irodalomban is. Kassák Lajos szerint „ettől a társaságtól sokat tanult és nagy biztatással segítették fejlődése útján. Nem annyira a költészet, mint inkább a filozófia és társadalomszemlélet útvesztőiben voltak segítségére Lukácsék.”107 József Attila egész életében tisztelettel emlékezik Lukács Györgyre, az általa szerkesztett Valóságban részletet közöl Goethe könyvéből, amikor magyarul még meg sem jelent, ismeri Thomas Mann melegen elismerő megjegyzését A lélek és a formák és A regény elmélete c. műveiről. Azon a néhány bécsi találkozáson bizonyára nemcsak világnézeti kérdések, hanem a fiatal költőt legjobban izgató avantgarde esztétikai problémák is szóba kerülhettek. Ismeretes Lukács György álláspontja az expresszionizmussal kapcsolatban, hiszen a harmincas években több polémiát folytatott német írókkal.108 Ezek a nézetei már a húszas évek közepén kialakultak, ha kissé merev, árnyalatlanabb formában is.109 Lukács György és Balázs Béla véleménye a realizmus alapvető elveinek védelmét jelentette a húszas években, amikor az avantgarde irányzatok az irracionálist tolták előtérbe és lemondtak a valóság ábrázolásának igényéről és lehetséges költői eszközeiről. A fiatal költő előtt a világnézet és a hagyományos költői formakincs szerepét hangsúlyozták. Balázs Béla pedig különösen a népi hagyomány felhasználható modern lehetőségeit is, ennek a hatásnak a nyoma megtalálható József Attila bécsi költeményein. „Fentemlített urak — folytatja tréfás örömmel beszámolóját nővérének — különös tekintettel a ,Die Weltliteratur, wie sie ist und wie sie sein soll’-ra — közös levelet írtak Kner Izidornak, hogy J. A könyvét kiadja. . ,”110 Kner Imre hagyatékából azóta valóban előkerült ez a levél. Balázs Béla írta: „Itt küldök neked egy kötetre való verset legmelegebb ajánlásommal, József Attila nevű egészen fiatal és roppant tehetséges költő versei. Bájos frisseség, színes sokrétűség és mindig meglepő spontaneitás. Nagyon örülnék, ha kiadnád ezeket a verseket.’ 111 Ilyen előzmények és elismerés után jutott a fiatal költő Hatvány Lajos bécsi környezetébe, aki az ötezerholdas lainzi vadaskertben, Erzsébet királyné által építtetett kastély földszintjét bérelte. Itt látogatta meg Hatványt több írótársa, így Juhász Gyula is, aki 1926 májusában és júliusában is járt Bécsben. Első útján minden bizonnyal József Attila is kalauzolta. Zöld Ferenc dr. emléke szerint Juhász Gyula egy Ady elő106 J. J. 265. 107 Kortárs, 1962. 12. sz. 1809. 108 Vö. Illés László: Régi viták az avantgarde-ról. = Hagyomány és újítás. Bp. 1966. 109 Vő. Lukács György: A l’art pour l’art. Korunk, 1926. 473. 110 J. J. 265. 111 Sáfrán Györgyi—Szíj Rezső: Kner Imre leveleiből. It 1961. 160. 106