Szabolcsi Miklós - Illés László (szerk.): „Jöjj el, szabadság!” Tanulmányok a magyar szocialista irodalom történetéből. II. - Irodalom - szocializmus 2. (Budapest, 1967)
Bokor László: Jószef Attila Bécsben
a házak, hogy messziről megláthassa, milyen szomorú egyedül. Ugyancsak bánatos hangulatú a Hívogató és a Csak a tenger jött el című is, vágy és egyedüllét érzése keveredik a bizarr képek közt. Meghitt pillanatú szerelmi emléket mindössze kettő őriz: a Hajad az ujjamé és a már említett Aludj. . . kezdetű. A lemondás és a búcsú hangulata bujkál A szeretők hallgatva megálltak és A kelő korongba hajítom kezdetű, valamint a Csengő című versekben. A leány konoksága kínozza — /Ismeretlen érveket ki győz/ bús fejével bizton bírni le !/ —, majd a bánat játékosan derűs hangulatban oldódik fel, de emléke még a hajón is kísérti (Táncba fognak, Hajón megyek Pestre). Az Arányi Babánál töltött zenei délutánok inspirálhatták — Németh Andor szerint — a csodálatos, dalszerű Bingatót. József Attila ezt a költeményt 1928. ápr. 25-én említi először, amikor elküldte Kuncz Aladárnak, tehát nem valószínű, hogy bécsi. De a vele azonos hangulatú Dalocska bizonyosan Arányi Babával kapcsolatos. Szerelem és civódás kamaszosan pajkos érzése keveredik a zenei fogantatású dalban, az a hangulat, amely oly tökéletesen fejezi ki e két nagyratörő fiatal ember szerelmi kapcsolatát. A másik leány, akinek alakja néhány bécsi vers mögött föltetszik, a budapesti Deák Hajnalka.140 Hozzá írt, mostanáig egyetlen ismeretes levele bizalmasabb kapcsolatra, vagy legalábbis nagy tervekre enged következtetni : Hajnalka, Bécs, 1926. ápr. 24. nem szabad haragudnod, hogy a postát mindez ideig bojkottáltam, jelen esetben lustaságomtól függetlenül. És amikor ezt leírom, kicsit sajnálom mindkettőnket, hogy az eső mentegetőzni kénytelen a szomjas föld előtt, mert irigy szelek visszatartották. De megérkezik mégis meleg zuhogásokkal, hogy termékenységemet, melyet tebenned őrzök, friss szagokkal megerősítse. A jövőre nézve még mindig csak egyetlen biztos pozitívumot tudok fölmutatni: magamat. De a halálosan fontos kis dolgok is megjönnek már, ha nem is vagyok közülök való vezér. De toborzom őket, mert győzni kell mindenáron, mert el kell jutni arra a gyönyörű tájra és mögöttem nincsen semmi. És minden ágot, mely nem fölfelé nyúl, vagy nem elég erős, hogy majd a te gyerekedet az ég felé nyújtsa, magamról lehullatok. És minden hidat, melyet neked idegen dolgok építettek az életemre, takarékos, kiszámított erővel elmosok. Ha még pazarlók valamit magamból, azért teszem, hogy gyönyörű legyek néked, hogy népes tereken kiálthasd fennhangon: — íme az én tékozló férfi-felem, aki hatalmas magában és mégis énértem hatalmaskodik a hatalmain! Tanulok és dolgozom. Hazafelé tilos, de az én életem irányát végigmutató lehetőségeket kaptam és azt hiszem, hogy virágos menetünk általunk el-110 József Attila egy 1927-es párizsi levelében arra kéri Eta nővérét, hogy menjen el Deákékhoz (Zsigmond u. 6), és kérje el Hajnalka és Olga címét. József Eta ma már nem emlékezik a két nővérre, azt gyanítja, hogy Hajnalka zeneakadémista lehetett, később Párizsban tanulhattak, talán ezért kérte Attila a címüket. Patyi Sándor szegedi egyetemi kolleginájának nevezi, de Péter László gondos tanulmányában (József Attila Szegeden) nem szerepel a neve az évfolyamtársak közt. 116