Szabolcsi Miklós - Illés László (szerk.): „Jöjj el, szabadság!” Tanulmányok a magyar szocialista irodalom történetéből. II. - Irodalom - szocializmus 2. (Budapest, 1967)
Bokor László: Jószef Attila Bécsben
is vers. Attila Kassák véleményét visszhangozta a vers és költemény megkülönböztetésekor, ugyanakkor el is különíti magát mesterétől: „Ezennel ünnepélyesen kijelentem neked, hogy én nem verset akarok írni, hogy én nem törődöm azzal, hogy az én csókomat és ölelésemet vájjon tűzhányónak, gyufaskatulyának, vagy éppen csóknak nevezik-e. Én nem azért csókolok, mert azt csóknak nevezik és nem azért, mert az erkölcsös vagy erkölcstelen és nem azért csókolok így vagy úgy, hogy a szabályokat betartsam vagy hogy másoktól különbözzem, tehát ne tartsam be. Nem állítom, hogy vers az, amit küldtem, de tudom, hogy költészet és állítom, hogy Pósa bácsi verse vers, mert megfelel a múltban élt versekről vett szabályoknak, de nem költészet. A vers lehet költemény is egyúttal, a költemény is lehet vers egyúttal, de értékére soha nincsen befolyással az, hogy — ha tényleg költészet — melyik kategóriába soroljuk.”149 Eljutott addig, hogy legalább magánlevélben — megírja a maga Hunn új legendáját. A maga tehetségének szuverenitását érző költő öntudata süt ki a levélből, stílusában eléggé „Szabódezsős” még, de már függetlenülni képes konvencióktól, kordivattól és csak az önkifejezés kényszerének engedelmeskedik. Sem a hagyományos kifejezésmóddal, sem az avantgarde-dal nem azonosul maradéktalanul, határozott állásfoglalásával szinte aláhúzza a kísérletezés el nem kötelezett szükségességét. „Nekem semmi közöm a szabályokhoz, annál is inkább, mert a szabály arra való, hogy könnyebben megtanulja az ember az illető dolgot, és nem arra, hogy a fejlődést megakadályozza. Előbb jön József Attila, aki verset ír, aztán jön a tanár, aki a tanítás megkönnyítése végett megállapítja, hogy a József Attila versnek a szabályai pedig ezek és ezek. Azután jön másvalaki költő és a periódus megismétlődik. De ekkor a verstani szabályok kibővülnek a József Attila-vers szabályaival, ahogy a zene szabályai kibővülnek Wagner után a Wagneri zene szabályaival.”150 Anarchista lázadás — népi forma Ezért nem meglepő, hogy a bécsi szabadversek közt — főleg 1926 tavaszán — újra megszaporodik a hagyományos formakinccsel, főleg a népi formával való kísérletezés. Kassák Lajos szerint „népköltészeti motívumait és kifejezési formáit nagy részben Balázs Béla sugalmazta és táplálta biztató kritikával”,151 ami teljes mértékben valószínű, hiszen Balázs Béla egész életműve őrzi a népi formakincs mély hatását. József Attila bécsi termésében a következő költemények mutatnak ilyen fogantatást: Az oroszlán idézése, Ülni, állni, ölni, halni, Mégis elveszem, A világ ha elbujdostat, Bódulj torony, Dalocska, Hangya és a Fiatalasszonyok éneke. Nem lehet véletlen, hogy később négyet is felvett a Nincsen apám se anyám és a Medvetánc köteteibe. Ж is ezeket a költeményeit érezzük a legmaradandóbbnak. Amit szabadverseiről mondottunk, hogy ti. azok hangulataikban 149 Uo. 150 Uo. 151 Kortárs, 1962. 12. sz. 1809. 120