Szabolcsi Miklós - Illés László (szerk.): „Jöjj el, szabadság!” Tanulmányok a magyar szocialista irodalom történetéből. II. - Irodalom - szocializmus 2. (Budapest, 1967)
Botka Ferenc: A Sarló és Kalapács (1929-1937)
Közismert a platformtervezet szélsőséges állásfoglalása József Attilával szemben is. Már többen rámutattak, hogy a „fasizmus táborában keresi a kivezető utat” állítás mögött mindenekelőtt a magyarországi viszonyokkal szembeni nagyfokú tájékozatlanság rejlik, s hogy formálisan legfeljebb a költőnek jobboldal felé orientálódó Előőrs c. lapban való szereplése adhatott rá okot.154 Hadd egészítsük ezt ki a Sarló és Kalapácsnak a Bartha Miklós Társaságról adott jellemzésével, amelyet a folyóirat egyik cikkírója sommásan szintén „ébredőnek”, azaz fasisztának nevez.155 Igaz, József Attila nem kommunistaként került a társaságba, s kezdetben rá is hatott a nemzeti frazeológia. Hamarosan azonban a kommunista frakció befolyása alá került, s utóbb nem csekély része volt a társaság erős balratolódásában. A konspiráció, az illegalitás adottságai között e fejlődést természetesen nem lehetett minden ízében és részletében nyomon követni, különösen külföldről, több ezer kilométerre Budapesttől. A platformtervezet összeállítóinak tájékozatlanságát — József Attila esetében azonban mégis erősen meg kell kérdő jeleznünk, különösen akkor, ha hitelt adunk a költő azon állításának, amelyet Eábry Zoltánhoz írott levele tartalmaz: „A támadást illetőleg meg kell jegyeznem, hogy a .Lebukott’ és az itt küldött ,Vigadó dal’ c. verseimet még a múlt év novemberében kiküldtem Moszkvába: a verseket Hidas Antal testvéröccse vette kézhez azzal, hogy Moszkvába utazik és a Sarló és Kalapácshoz juttatja őket. Nem jelentek meg, ami mellékes. . ..stb”156 A levél keltezése 1931 szeptemberéből való, a vers átadása tehát 1930 novemberében történt — nyolc hónappal a platformtervezet megjelenése előtt. A moszkvai pártvezetés által kezdeményezett és már többször is idézett hozzászólás: Az ideológiai tisztaságért, a művészi minőségért157 végül is igaz154 L. Szabolcsi Miklós jegyzeteit József Attila Összes Művei III. kötetéhez (440.). valamint Révai József: József Attila problémák (A Magyar Tudományos Akadémia Nyelv- és Irodalomtudományi Osztályának Közleményei. XIV. 1959. 5—34.) c., tanulmányát. iss Kordokumentum jellegénél fogva a glossza egész szövegét idézzük: „A Bartha Miklós Társasággal igazán nem is kellene foglalkoznunk: az ébredő intellektueleknek egy kis elszigetelt csoportja ez, akik ijedve ébredtek annak tudatára, hogy a .nemzeti reneszánsz’ nem az 6 malmukra hajtja a vizet, hanem a burzsoáziájára. Elkezdtek okoskodni és kisütötték, hogy a kormány csak egy pár kapitalista, bankár és földesúr érdekeit szolgálja, s elhatározták, hogy nekik balra kell tolódniok, hogy a magyarságot megmentsék. Zavaros intellektuel fejükben a dolgot úgy képzelik el, hogy pár tudományos frázissal a .magyarságnak legjavát’ maguk mögé tudják tömöríteni, és ennek láttára a kormány — legalábbis velük szemben — engedékenyebb’ lesz, s el fog pottyantani számukra egy-két állást. Legutóbb azonban rájöttek, hogy mindez eddig kevés volt, és egy lépéssel hátrább mentek a kispolgári tudálékosság terén. Kiadták a ,jelszót’, hogy a ,magyar ifjúságnak foglalkoznia kell a tudományos szocializmus problémáival. . .’ Akármennyire is a magyar polgári ifjúság szellemi .felfegyverkezését’ akarják ezzel tökéletesíteni, mégis ma ez a lépés elég jellemző tünet arra, hogy a magyar polgári intelligencia egy része már saját bőrén érzi a kapitalizmus egész hírhedt ,stabilizációjának’ megrendülését, és egyelőre ijedten kapkod, mert saját magának is mindinkább nyomasztó kételyei támadnak a .kapitalizmus jövőjét’ illetőleg.” (SK 1930. 1. sz. 30.) 156 Közli Szabolcsi Miklós: József Attila Összes Művei. III. Bp. 1958. 445. 157L.: 113. j. 285