Szabolcsi Miklós - Illés László (szerk.): „Jöjj el, szabadság!” Tanulmányok a magyar szocialista irodalom történetéből. II. - Irodalom - szocializmus 2. (Budapest, 1967)
Gondos Ernő: A "Gondolat"-ról
konfliktusba önmagával, mert álmában sem jutott eszébe kételkedni a perek és az ítéletek indokoltságában. A másik tábor tájékozotabb volt. Megrendülésüket kétségbeesésüket, sőt hibáikat s még elvakult megnyilatkozásaikat is ennek figyelembevételével kell minősítenünk. Az eltelt harminc év óta sokan feltették a kérdést: az egyes kommunista vagy más haladó ember számára, mi volt, vagy mi lett volna a helyes magatartás modellje? Kassák Lajos már akkor állástfoglalt egy írásban.123 Hibáztatta a francia baloldali írók közül nemcsak azokat, akik igazolták a pereket, hanem azokat is, akik — nyilván két irányú lelkiismereti elkötelezettségük miatt — tartózkodtak az állásfoglalástól. Nem hiszem, hogy igaza volt.124 Mi mindenesetre ismerünk érzékeny lelkiismeretű írókat, például József Attilát, Bálint Györgyöt, Radnóti Miklóst és másokat, akik erről a témáról soha egy sort le nem írtak, noha tájékozottságukat nincs okunk kétségbe vonni. Műveik borús lapjain, kínlódásaikon felismerhetjük nyomait. Déry Tibor írásai a Gondolatban külön figyelmet érdemelnek.125 Semmi kétség, a szektarianizmus már akkor érzékelhető hatása (ennek jelenségeire korán felfigyel) s különösen a perek súlyosan érintették. Az 1936-os első számban két arcképet közöl. Egy proliasszony és egy proligyerek portréját rajzolja meg, s velük a szektarianizmus morális vetületét. Mélyebben fejezi ki ezt a torzulást, s magát a folyamatot, mint társai közül bárki abban az időben. Déry ezekben az években trilógiáján a Befejezetlen mondaton dolgozott. Ehhez készült tanulmány a két portré. Déry neve ismét csak a következő év elején tűnik fel újra a folyóiratban. Előbb egy elbeszélést — Svájci történet (egy kisvárosi munkás tömegakciót ábrázol) — közöl, majd egy verset. Végül a folyóirat irodalompolitikáját illető néhány kritikai észrevétel. A folyóirat 1936. évi 4 —5-ös száma két idézetet közöl mottóként. Az elsőt, Széchenyi szavait már idéztük. A másikat Andre Gide-nek az írók párizsi Kongresszusán mondott beszédéből emelte ki. „Abban a tőkés társadalomban, amelyben ma élünk — mondta —, körülbelül lehetetlennek látszik, hogy értékes irodalom más lehessen, mint ellenzéki.”126 Ezt a gondolatot a lap nyilván figyelmeztetésül szánta a magyar íróknak. De, ha elgondolkozunk ezeken az igaz szavakon, rá kell jönnünk, hogy ez a figyelmeztetés a szerkesztőnek is szólhatott volna. Ha a fenti gondolat igaz — fordítva is igaz: az abszolút irodalmi érték olyan minőség, amelyet a baloldalnak számon kell tartania, már csak azért is, mert az így vagy amúgy szembenáll a kapitalizmussal. De mindenképpen szembenáll a kapitalizmus szülöttével: a fasizmussal. Vajon az abszolút értékek felismerése és megbecsülése tekintetében hogyan bírja el a Gondolat a szembesítést a mai irodalomtörténettel ? Ha a Gondolat két évfolyamából akarnánk tájékozódni a korabeli magyar irodalom felől, nem tudnánk meg például, hogy létezett egy Mó-123 Munka, 1936. nov. 61. sz. Reflexiók. (A francia baloldali írókhoz.) 124 Kassák Lajos műveit egyébként a Gondolat recenzálja: Nagypál István: Kassák Lajos: Három történet. G 1936. 4—5. sz. 332. M. Pogány Béla: Kassák Lajos: Akik eltévedtek. G 1936. 9—10. sz. 560. 125 G 1936. 1. sz. 5.; 1937. 1. sz. 5.; 1937. 2. sz. 104. 126 G 1936. 4—5. sz. 336. 466